Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"REHAB"

 

Négy napja vagyok a házban,
három ágyas kis szobában,
testem –lelkem furcsa lázban,
gyógyulásra esdőn várva.

hallgatok a belső csendbe,
visz  hozzád az emlékezet,
védesz, mint várat kőfalak,
minden jóm belőled fakad.

Esténként jössz, ez jó nekem,
célt kap a napi küzdelem.
Szereteted arany köde
betakar, csak gyógyulni kell.

Nem tudom, hogy köszönjelek?
Két szemed meleg sugarát,
tárt karod hűs oázisát,
esti búcsúcsók melegét,

szép-álmos éjszakáimat,
múló fájdalmak örömét,
békésen múló  napomat,
Isten áldását általad.

Hitem, bizalmam, mind tiéd.
Nem kérdem meddig, és miért?
Az égnek adok hálát értünk.
Jó, hogy közös útra tértünk.
 
Te vagy, akit mindig vártam.
Köszönöm, hogy rád találtam.
Őrizni úgy szeretnélek,
halálig szóljon az ének.

Reszketegen is, csak égjek!
Te legyél az örök Napom,
szép éjszakám, jó nappalom.
Lehessék én, őrangyalod,

reggelid, ebéd-vacsorád,
nyugalmat adó nyoszolyád,
foghassam végig a kezed.
Amikor mész, én is megyek.

Irgalmasok 2014-03-27