Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

R E I N K A R N Á C I Ó.
/ avagy a magyarországi változásokra /

A Nirvána kékes egében
lebegve várom kétes
újjászületésem újabb idejét.
Várom a tökéletesebb formát
s a normát mindenképp
betartani törekszem.
Nem tülekszem. Jó itt.
Kint, a földi létben,
nagy jólétben részem
sose volt. Mint férget
eltapostak és mint ölebet
sem fogtak hosszú pórázon,
csak fojtóláncon.
Emberi létem is ólomba
öntve jártam. Egyre csak
vártam, vártam, hogy szárnyam
a szélben szabadon tépjem.
Helyette térdem lett
egyre sebesebb, mert
kegyesek hozzám nem
voltak soha az Istenek.
Sokszor hajlott a hátam,
rég volt, hogy bátran
bárkivel szembeszálltam,
és eszméimért félelem
nélkül porondra álltam.
Várom, hogy a jövendő
létben a jelen nyomát
ne féljem és emléke
ne éljen bennem a múltnak,
tökéletessé fajuljak!
velem tökéletessé
korcsosuljon a lételem,
mert így lehet csak!
Ezért még megkockáztatom
a születés fájdalmait.
19891023

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.