Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

(Ne) szállj magasra

Író!
Merülj mélyre!
és szállj magasra!
Ember!
Maradj az éter közepén,
hogy ráláthass lent a sorsa,
és ne legyen túl messze az ég.
Olvasó!
Figyelj most kicsit,
az íróról szól az ének,
ki közben ember is.
Az író lelke olyan,
mint a hajnali pára,
ráül fűre, földre, fára.
Ha nap süt, felszáll,
elillan, de ha beborult
az ég, földhöz tapassza
a riasztó sötét.
Bánatában mélyre zuhan,
ha boldog, égbe kúszik,
libikókát játszik a léggel,
pokolra száll, ha csalódik.
Halandó!
Szeresd az írót,
mert oly esendő, mint tenmagad,
tűzben lobog, ég a lelke,
mit az idők szele szít,
s mint parazsat,repít,
szór szét, a végtelenbe.
200810