Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fény őrzőihez

(Üzenet haza, egy majdnem szétesett irodalmi körnek)
 

Örülök, hogy van IRKA- kör,
és kérlek, maradjon is!
Ez a pár sor itt, rólatok,
és nektek szól!

Legyen ez a ti lámpásotok,
hogy a választott úton
maradni tudjatok.

Mert, mi nekünk öröm,
nektek felelősség marad.
Nem hagyhatod el
soha többé magad!

Hogy még sokszor
mehessek hozzátok a fénybe,
s a tenyerek csattanó zenéje
 frissítse lelketek,
mikor a műsornak vége.

Ez a köszönet, hogy tudd:
MEGÉRTE!

Ebben a szörnyvilágban
kellenek a kicsi, pislákoló fények,
különben elvész a lélek,
a sötét lenyel, megemészt.
Hát őrizzétek azt a kicsi fényt,
amit a szellem szabadsága,
a versek ritmikája,
a szavak gyógyító balzsama ad!

Azért telik meg úja, meg újra
a terem, ott a Bem -en, a Duna parton,
mert a fény vonzza az emberi lelket,
mint gyertyaláng, a szálló bogarat.

A testnek az ember enni ad,
de a lélek éhezik,
s a szép szavak  a lelket etetik.

Így magamból,
és magamtól idézve szabadon,
felétek a lelkem,
és a két karom ölelőn tárom ki,
és köszönöm, hogy vagytok! 

Akarom,
hogy égjen az a láng! 
Sok tétova lélek, sok sivár élet,

kapaszkodót talál,
sebe gyógyul, enyhül a magány.

Nem tévelyeg annyit, útra talál.
Ti vagytok őrizői a fénynek!
A versek, zenéi a süket, sötét éjnek,
s míg a szellem mécsesei égnek
 enyhül a sötét, halkul a fájdalom.
Szeretet kovácsolja össze a lelkeket.
Hát égjetek! Ez szent kötelességetek!

Svédország, 2015.01.11.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.