Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

(egyperces)


Éveken át ott állt az Oktogon sarkán, és nagy kerek füstös  faszén kályháján  forgatta a gesztenyét. Sokszor jártam arra, mindig vettem tőle.
Kedves volt, mosolygott. Kicsi tömzsi asszony. Kortalan. Szinte semmit nem változott. Mintha megállt volna felette az idő. Mindig hatvannak láttam.
Öt-hat darabot csusszantott a lapátkával papírzacskóba, és nyomta a kezembe, melegen, piros-ropogósan. Mindig kicsivel többet adtam neki, és mintha én szégyellném, gyorsan hagytam ott. Jó volt, hogy tehettem.
Fekete, gumitalpú posztócipőben, vastag zoknival a harisnya fölött, az is fekete volt. Térdig érő vaskos nagykabát, sötétszürke, majdnem fekete, nyakán tekert sál, fején kendő és sapka is, homlokba húzva. Olyan volt, mint egy megfáradt varjú.
Sok éve már, mégis, a napokban eszembe jutott. Arra jártam. Ritkán szoktam. Kiesik a város, nem is vágyom nagyon bemenni. Bánt a füst, a mocsok, az elmúlás. A valaha szépnek látott Nagyfalum, mintha szintén öreg varjú lenne, megkopott. Tán csak nekem.
Arra volt dolgom. Eszembe jutott. Félreálltam egy percre, és szinte láttam.

Vajon voltak-e álmai?

Nekem belenőtt az utcaképbe, mint a hajdani Nemzeti, az órával. Arra is kevesen emlékeznek már. Én még randiztam ott. Istenem! Hány éve is? Inkább nem számolom….
Most nincs gesztenyesütő !
Télen se volt.
Kár!
A gesztenyés „nénit” Esztinek hívták. Egyszer valaki a nevén szólította. Ez is furcsa volt, hogy nevén szólította valaki. Pedig neve mindenkinek van, de Esztike, mégis olyan névtelen volt.
Elgondolkodtam rajta, milyen lehet az élete, amikor nem a kondér mögött áll? Szívem szerint megkérdeztem volna, várja-e otthon valaki, a kifagyott napok után?

Buta gondolatok lebegtek a fejemben. Van-e ünneplő ruhája? Milyen lehet, ha kihámozza magát azokból a fekete göncökből? Hova megy haza? Emeletes, kopott bérház, ganggal, szoba-konyhák sora, vagy albérlet? Talán valami külvárosi panellakótelep?
Elképzeltem, hogy esténként ágyba bújik, mint más, és arra gondoltam, férje, családja van-e? De nem illett a képbe. Esztikébe nem tudtam beleképzelni a nőt. Szégyellem.

Egy kora-tavaszi, vagy inkább tél végi  napon, mikor ott volt találkám, gesztenyét vettem tőle, aztán odébbállva várakoztam - én érkeztem előbb. Kezemben a papírzacskóval, majszoltam a parázs gesztenyét, és Esztikét lestem. Csúnya dolog, de érdekelt.
Monoton egyhangúsággal adagolva, gyors megszokott, gyakorlott mozdulattal kavarta, és pakolta a rostról a zacskóba. Szinte fel se nézett.
Akkor sajnáltam. Elgondoltam, egész nap ott áll, ha esik, ha fúj.
Nehéz sors.

Aztán jött valaki. Valamit mondott is, mert Esztike felnézett. Mintha zavarba lett volna, hirtelen feltolta homlokán a szemébe húzott sapkát. Láttam a haját. Nem is volt  ősz. És nem is volt olyan öreg, mint hittem!
A vendég, aki jött, férfi volt. Apró kis csomagot adott át neki, papírba csomagolva, valami étek, vagy süti lehetett, és egy termoszt a táskából. Aztán, egy picike csokor hóvirágot.
Esztike mosolygott. Valahogy megszépült az arca. Másodpercek voltak. Újatlan kesztyűjét is lehúzta. A férfi kezet-csókolt neki, és már ott se volt.
Talán csak én láttam, de Esztike szerelmesen nézett utána.
Aztán szemébe húzta a sapkát, belebújt az ujatlan kesztyűbe, és máris pakolta a következő vevőnek a gesztenyét.

Sok éve ennek is.
Esztike eltűnt az Oktogon sarkáról.
Valahogy hiányérzetem volt, mert annyira megszoktam. Kávézgattunk egy baráti társasággal a sarki presszóban, és eszembe jutott. Meg is kérdeztem társaságom  - mert ismerték- mi lehet vele?
- Férjhez ment, és férje nem engedte tovább az utcán dolgozni. Most lángost sütnek, a Tomori piacon - mondta a jól informált barát.
- Akarod, hogy meglátogassuk? Igen finom lángost sütnek.

Nem kerestük meg. Az évek elszaladtak.
Valahol mélyen és legbelül, hiszem, Esztike rácáfolt elképzeléseimre. Volt családja, volt szerelmes összebújása, ünneplőruhája, vágya, és teljesült is. Remélem, a mosolya is megmaradt.
Hiánya a sarkon, egy villanásra átsugárzott, amikor arra jártam a tavaszon.

2009.05.13.

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.