Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép 

(Trilógia I.)


Kórház. Fehér falak.
Enkefalográf. Folyosók.
Hosszú órákig vártalak.
Közben a csend, a hallgatás.
Szívszorító ajtónyitások,
míg végül krétafehéren
a résnyire nyílt ajtóban
Te állsz ott.
Mosolyogni próbálsz
- s én tudom -
már minden elveszett.
Ne!Ne mondd ki-
kérlek –s Te könyörtelen
közlöd a hírt:
Elvégeztetett:
Nincs könny, és nincs
sajnálkozás. Két hét
- ennyi időt kaptunk -
hogy dolgaink helyre tedd.
S teszed, mint aki
harcba indul –ha
nem jönnél vissza tán-
siratni megtiltod magad.
Én riadtan
Te keményen
számoljuk a napokat.
- örülj! –
ezt kéred, s én
sírni sem tudok.
Elküldesz, hogy
többé sose várjalak,
s én könyörögve kérem,
hogy ápolhassalak.
Kórház. Fehér falak.
Enkefalográf. Folyosók.
Hétórás műtét.
Agydaganat.
Mosolyogni próbálsz,
- s én tudom:
minden elveszett –
Kérlek: ne mondd ki még!
S Te könyörtelen
közlöd a hírt:
ELVÉGEZTETETT.

1983.február  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kvegvari@msn.com

(Katalin Vegvari, 2008.12.07 20:49)

Draga Zsuzsikam!
Gyonyoru ez a vers, a szivem beleremeg. Teljesen ateltem. Koszonom Olvasom tovabb