Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

A tél tombolt, igen nagy havak estek, ami ugyan nem ritkaság a Hargitán, de ilyen farkasordító hideg régen nem volt. A család beszorult a házba, jól befűtöttek, úgy élték meg a karácsonyt is, hogy a szánon mentek el a szülőkhöz, és jöttek is korán haza, hiszen az állatokat etetni kellett.
Az erdő gyönyörű volt, a fák roskadásig meg voltak rakva hóval. A levegő kristálytiszta, és a csendben olyan messzire hallott az éjféli misére hívó harang, mint a tenger-zúgás csendes éjszakákon.
Katalin csodaszép kalácsokat sütött, szent este mézes-mákos gubát ettek, és beszélgettek. A mestergerendán petróleum lámpa világított, nagy árnyakat rajzolva a falra.
Áront hajtotta a kíváncsiság, szünet is volt, meg ünnep is, kérlelte hát édesapját fejezze be néki a hon elfoglalásának meséjét.

Márton nem kérette magát, örült a hívó szónak. Visszagondolt, amikor kicsiny gyermekként ő is csüggött apja szaván, hogy mondja el, az eredetüket.
- A harcoknál hagytuk abba édesapám, azt még nem egészen mondta el nekem, és érdekelne, hogyan is volt, hogy olyan verhetetlenek voltak Árpád fejedelem harcosai?
- Tudod fiam, az úgy volt, hogy akármilyen csodaszerszám is volt az a visszacsapó íj,  a sikeres hadviselés mégsem csak azzal magyarázható.
- Hát akkor mivel?
- A könnyű és gyors lovasság szervezettségével, a fegyelemmel, a harcosok felkészültségével, és helytállásával, megbízhatóságával. Ez a technikával együtt, hozta a sikert. Na és a rajtaütés és a gyorsaság.
- Milyen volt az egyenruhája a hun katonáknak?
- Harcosok voltak, és csak sisakot, meg könnyű bőrvértet viseltek, amiben gyorsak tudtak lenni, amíg a nyugati harcosokat nagyon lelassította a nehéz páncélzat.. Na és azoknak erős, de lassú lovaik voltak, amíg a mieink a tarpánon szálltak mint a szél.
- Mi volt az a tarpán ?
- Az egy Belső-Ázsiai szívós, gyors, könnyű ló volt fiam. Elindult tehát Árpád népe Vereckéről, hogy elfoglalja a keleti területeit a  Kárpát- medencének. Két különböző feladatkört betöltő uralkodójuk volt. Az egyik az  Istentől felhatalmazott szent uralkodó, a Kende, aminek a jelentése Nap fia. A Nap ugyanis Istent jelképezte, tehát a Kende, Isten földi helytartóját személyesítette meg.
- Akkor az olyan pap féle volt?
- Szakrális ember, olyan, mint a sámán, de ők nem annak hívták. Okos , és inkább táltos volt, mint pap, de igen, ha úgy vesszük az volt.
- És imádkoztak is?
- A hunok legfőbb  istene a Tengri chan volt, ami azt jelentette, az Ég istene. A többi istenszerű lényt, a Napot a Holdat, a Tüzet, a Vizet, és a szent fákat, csak tisztelték Tulajdonképpen egy Isten hívők voltak. A Tengri chan fia, a  mindenkori főkirály volt . Az ő hitvallásuk szerint a ló az Ég állata volt, a szarvas pedig a Napé. A mindennapjaikban megélt vallásukban, hitéletükben, fontos szerepet játszottak az ősök, akiket az állatok testesítettek meg. És énekeltek zsoltárokat is.
- De ük az idő számolása után, amikor már a Jézuska megszületett, nem  voltak vallásosak , mondjuk mint mi is?
- Volt közöttük keresztény, Attila korában is, Aranyszájú Szent János és Szent Jeromos a 410 körüli években írta, hogy sokan a hunok közül zsoltárokat énekelnek, és áttértek a keresztény hitre. Emlékszem, az apám mesélte, hogy Zakariás írásában rögzítette, miszerint maga Attila is támogatta a vallásokat.
- Édesapám, hallja, én olyan büszke vagyok arra, hogy a hunok valék a mi őseink!
- Legyél is fiam, van mire!
- És amikor bejöttek  Árpáddal, hogyan foglaltak itt hont maguknak?
- A honfoglalás nem egy-két hónapos menetelés volt, hanem hosszú évekig tartó harc. Azt ugye már megbeszéltük, hogy az első magyar nagyfejedelmet Álmost 895 körül a hagyomány szerint, alattvalói ,szakrális királygyilkosság révén megölték, mielőtt  bejöttek volna a kárpát-medencébe.
- Akkor Álmos nem is nyugodott magyar földben?
- Erdőelve településen lett a nyughelye, valahol a mai  Kárpát-Ukrajna területén.
- Nem emeltek neki emlékművet?
- Erről sajnos nem tudok. Árpád fejedelem  894-ben kötött szerződést Szvatopluk morva fejedelemmel, és együtt űzték ki az országból a keleti frankokat, mert azért a medence nem volt lakatlan akkor sem. Erről szól az a szép meséskönyved, a „Fehér ló fia” amit a nagyapádtól kaptál karácsonyra, majd olvasd el, sokat megtudsz belüle.
- Igen  örülök neki, és holnap el is kezdem olvasni.
- Szvatopluk aztán meghalt, és a magyar törzsek megszállták a felső Tisza vidékét, és Árpád - serege élén- a Vereckei-hágón át az Alföldre lépett, elfoglalva a területet.
- Csak az Alföldet? Az nagyon kicsi hely volt.
- Minden talpalatnyi helyért meg kellett harcolniuk. Kurszán kendét meggyilkolták 904-ben, és helyette nem választottak  új kendét, így annak a hatalma is Árpádé lett, ekkor  alapította meg az Árpádházat. Innentől Árpád utódaiból kerültek ki az uralkodók.
- Ezeket hívjuk Árpád-házi királyoknak?
- Igen. 899-ben a keleti frankok királya, egy bizonyos Arnulf, Árpád udvarába érkezett, és segítséget kért tőle abban, hogy legyőzze az  itáliai király seregét, cserébe felajánlotta, hogy a magyaroké lehet egész Pannónia, ami a mai Dunántúl.
- És segített neki Árpád?
- Igen. Árpád hadai legyőzték Berengár itáliai király hadait, és a Lombardiából hazatérő sereg, máris birtokába vette  a Dunától nyugatra első területeket.
- Húúú! Akkor már az övék volt az egész ország!
- Igen ám, de a morvák is fenték a fogukat erre a helyre! Megtámadták a szállást kereső hadból hazatérő magyarokat.
- Akkor mégse lett az övék ?
- De igen! Árpád serege legyőzte a morvákat!
- Gondoltam! Szuper katonák voltak azok, igaz apu?
- Igen fiam, azok voltak! Nagyszerű kardforgatók, és kiváló nyilazók! 900 őszére, magyar fennhatóság alá került az egész Kárpát-medence. Árpád vezetésével ekkor ért véget a Hon elfoglalása.
- Ezután már nem kellett nekik harcolni? Akkor mit csináltak a katonák?
- Kalandoztak.
- Hova kalandoztak? Hát már volt hazájuk?
- Már nem honfoglalás miatt mentek, hanem egyesek szerint a vérük hajtotta, és fosztogattak, nem tudtak megülni, míg mások szerint a régi nagy avar birodalom szétrabolt kincseit szerezték vissza, hogy gazdagodjon vele az ország, hiszen az-az ő jussuk volt. Ezek a kalandozások azonban gyakran sok áldozatot követeltek, és Árpádnak el kellett döntenie, hogy nemzetté válva letelepednek, vagy szép lassan felmorzsolják seregeiket.
- És mit döntött Árpád?
- Árpád bölcs volt, és előrelátó. Megtiltotta  a magyar seregek portyázó útjait, békét kötött a szomszédjainkkal, és a béke megkötése után a magyarok véglegesen berendezkedtek, vagyis letelepedtek  a Kárpát-medencében.
- Akkor nem is volt soha többet csata?
- De, volt még Árpádnak egy nagy csatája, egy utolsó. 907-ben  vívta, úgy július körül.
Miért csatáztak akkor?
- A bajor és a keleti frank csapatok nem akarták megfizetni az  adókat Árpádnak.
- És győztek, ugye?
Igen győztek! Árpád hada legyőzte az egyesített seregeket, és ezzel maradéktalanul a magyaroké lett a Kárpát-medence.
- Hurrá!
- Volt   a csatáknak szomorú aktualitása is, a győzelem mellett.
- Mi volt az?
- Árpádnak is volt felesége,bár róla nem tudjuk ki volt, hogy hívták, és öt gyermeke, mind fiú. Levente, Tarhos, Üllő, Jutas, és Zolta.. A fejedelem, és három fia, - Tarhos, Üllő, és Jutas- a Pozsonyi csatában estek el. A honfoglaló fejedelmet és hadvezért, a mai Magyarországon, valahol Óbudán temették el. Ezt a mesekönyvedben is majd megtalálod.
- Ez nagyon szomorú édesapám.
- Szomorú, de akkor rövidebbek voltak az emberéletek. Neki ennyi volt megírva. A mai történelmi mesének itt a vége. És el ne felejtsd, ez olyan mese, ami valóságban is megtörtént.

 

2009.10.02.