Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

Rezső negyvenes, menager, és már teljesen kopsz. Olyan volt a feje, mint egy kugligolyó. Rezső haladt a korral, mindent elolvasott, minden érdekelte, nyitott  volt az új eszmékre. Egyik nap a lomjait rendezgetve, talált egy folyóiratot, amelyben  a hirdető azt ígérte, hogy minden beavatkozás nélkül, kinöveszti a hajat. Először csak röhögött rajta, mekkora faszság, gondolta, de a hír visszhangzott a fejében, nem hagyta nyugodni. Arra gondolt,hogy nem fog fájni, mit veszíthet? Legföljebb – ha nem sikerül- kopasz marad. Nem is mondom meg senkinek, gondolta, egyszercsak hajjal megyek be, az irodába, és már előre látta a megdöbbenést, majd körülállnak, csodálkoznak, irigykednek. És már érezte is, a háta megetti összenézéseket, a suttogást. Jó poén lesz, gondolta, és összedörzsölte a tenyerét, nagyot csapott bele a nyomaték kedvéért.

Azon nyomban fel is hívta a lapban jelzett telefon számot. Megegyezett a „mágussal” hogy lakásra jön, így diszkrétebb, mintha látnák, hogy ő megy be a cégtáblával hirdetett helységbe. Tíz lépésben ajánlotta a „mágus” a megújulást, ami mentális úton jönne létre, mondta, beszél az agyával, hogy növessze újra a fején a hajszálakat.

Rezső röhögött a dolgon, de valahogy vakon hitte is, hogy lesz ebből valami. Ma már ugyan nem szégyen, meg dívik is a kopasz fej, de neki valahogy nagyon rosszul állt, néha parókára is gondolt, de az leeshet, macerás, no meg a szégyen, este le kell venni, és az kész röhej.

Tele volt izgalommal, meg kíváncsisággal, nem szólt senkinek, még a haverjának se, aki épp aznap délután hívta meccsre, amikor a „mágust” várta szobára. Nem öreg, ma nem megyek, mondta neki, és mert a haver választ várt, hiszen nyomós oknak kell lennie, ha Rezsó a meccsre nemet mond. De Rezső hallgatott.

No franc, csak nem nő ügy? Érdeklődött a haver.Neem. Nyögte ki kényszeredetten Rezső, de a haver jól meg bökte, és felröhögött.Kufirc? Sok szerencsét, mondta röhögve, és békén hagyta.

Ettől kezdve heti két alkalommal Rezső nem ért rá, hat és nyolc között. Mindenki azt hitte nőügye van.

De a dolgok egészen más irányt vettek. Az első alkalom még nem hagyott nyomot, ugyan kicsit ingerültebb volt a kelleténél, de a másodiknál már kifejezetten ideges volt,a mágus alig bírta megnyugtatni, és a harmadik alkalommal beütött a ménkő, szakadt a cérna, pedig Rezsó nagyon is az a típus volt, aki uralni tudta az indulatait.

Amikor a „mágus” elkezdte buzerálni az agyát, „mentálisan” -          ahogy mondta- Rezső valami igen furcsát érzett, a bensőjében képek foszlányai jelentek meg, hangok úsztak elő az ősi múltból, vad támadást észlelt, egy másik világ kezdett előbújni, ami a veszélyeztetés érzetét adta, és erre reagálva az agya vészjelet küldött, mintha egy piros lámpa gyulladt volna ki, szirénahang kíséretében, ami azt vijjogta „Behatoló! Behatoló!”

Felugrott a székből,ordítva torkon ragadta a „behatolót” és addig szorította a nyakát, amíg amaz ellenállt.

Aztán, mint egy darab rongyot elengedte, és meredten tekintett a hangtalan  kupacra.

Csak állt, nem szólt, bámulta a mozdulatlan embert a földön, és érezte benn, a tudattalan felszakadt régiójában az üdvrivalgást:”Győztél! Győztél! Győztél!” Vigyorogva, két öklével megverte a mellkasát, és hallgatott.

Némán nézte azt is, amikor megérkeztek a rendőrök, és szedték elő a papírt, a magnót és kérdezgették, miért tette? Mi is történt? Ki volt a megfojtott ember? Miért volt itt nála? Mi idézte elő, hogy nekiesett? Ki ütött először? Mert mindez nem derült ki, ugyanis Rezső arcáról folyt a vér, össze volt marcangolva, a „mágus” védekezett, a szorítás ellen, így a nyomai rettenetes képet mutattak Rezső arcán, és mellén.

Jöttek a kérdések, peregtek kint, A belső válaszok és belső kérdések peregtek a mélyben,bent. Hallotta a riasztást: ”Behatoló”, és mondta a választ: „ leszereltem.”A külső válasz viszont elmaradt.

Amikor tollat nyújtottak felé,hogy írjon alá egy papírt, fogta és kettétörte, majd tiszta erővel az ablak felé dobta, a másik kezével pedig marokba gyűrte a papírt, és egyszerűen megette.

A két kiérkező rendőr tehetetlenül nézte Rezsőt, aki ugyanolyan szenvtelenséggel állt, és hallgatott, mint eddig. Ha nem szóltak hozzá, nem tett semmit. Ám minden őt érintő szó, vagy mozdulat, azonnal kihozta a sodrából, és a legváratlanabb reakciókra ösztönözte.

 A hullaszállító elvitte a „mágus” földi maradványait, a rendőr meg ezalatt tanácsot és erősítést kért a központtól. Az erősítés hamarosan megérkezett, legyűrték Rezsőt, hátracsavart kezét megbilincselték, lábait megkötözték, és mint egy zsák krumplit, négyen kicipelték az ordító rángatózó embert a rabszállítóba, és a négy markos kíséretében betették a rácsozott autóba.

A környéken hamar híre szaladt az esetnek, kíváncsi szomszédok,az utca járókelői, összesereglettek. A helyszínelők kihúzták a szokásos szalagot, és mindenkit kitessékeltek a területről.

Két helyszínelő kérdezgette a szomszédokat, milyen ember is volt ez a Rezső? Volt-e haragosa? Vagy esetleg adósa volt-e valakinek? Ivott? Drogozott? De igazán terhelő vallomást egyik szomszéd se tudott róla adni. Nem volt egy Casanova típus, nem ivott, nem látták zülleni sem, soha, senkibe nem kötött bele,rendesen, és rendszeresen dolgozott, nem volt tiszteletlen, semmi szélsőség. Tudták róla, hogy küzdősportot végez, évek óta karatézott, talán ezért is, igen tudta indulatait visszafogni, hiszen érezte az erőt, ha elengedi gyilkolhat. Most mégis valami félrecsúszott.

A helyszínelők főnöke vakargatta a tarkóját, egy helyben topogtak, nem tudott egy fikarcnyit se előre lépni.

 A munkahelyére is kimentek, de ott se derült ki semmi, ami erre gyilkosságra indokot adhatott volna. Szinte érthetetlen volt az egész.

 Rezsőt a pszichiátriára vitték, egyenlőre nem merték vállalni a másfajta őrizetbe vételt, és megfigyelés alá helyezték.

Ránézésre Rezsó egy magas izmos, kigyúrt alakú férfi volt,tehát erős, bár soha ezzel nem kérkedett. Kikérdezték a baráti körét is, senki nem tudott az okra halvány utalást sem adni. Amit megállapítottak, csak annyi volt, hogy két hete, hetente kétszer senkinek nem ért rá délután, hat és nyolc között.

Az ellenőrzések és a házkutatás során egy vékony szál látszott kirajzolódni. Megállapítást nyert a „mágus” kiléte, és megtalálták az újságot, amiben a hirdetés alá volt húzva. Így ennek összefüggéseiben kezdték göngyölíteni a dolgokat. Pár nap múltán, mivel Rezső csendesnek és ártalmatlannak látszott, megkezdték a kihallgatását.

A kérdésekre adott válaszai érthetetlenek voltak. Amikor a vizsgálatot vezető feltette neki a kérdést, mért tette? Csak egyelne szóval válaszolt, azt is keményen, kiáltva: „Behatoló”

-Hova hatolt be?

-Elhárítani, elhárítani! üvöltötte

 A külső világ kérdései, és az ezekre érkező válaszok  teljes mértékben különböznek a belső világ kérdéseitől és válaszaitól. A pszichológusban azonban lassan kezdtek összekötődni a dolgok.

A kihallgatást végző tiszt őrültnek tekintené és szíve szerint már lezárná a nyomozást, de a pszichológus ellenállásába ütközik, aki még nem adná fel.

Mintegy véletlent, úgy rendezik, hogy Rezső szobájába hagynak egy halom üres papírt, meg ceruzát, hátha kedvet kap a kommunikáció valamely formájára. A pszichológus feltételezése szerint ugyanis, valami felborult az agyában. Valami folyamatosság megszakadt. Hátha ebben a formában megfejthető a titok.

És ha ez világossá válik, talán szinkronba kerülhet a mával is. Kísérletnek nem rossz, ártani nem fog, és van remény, hogy sikerül.

Rezső eleinte csak nézi a fehér lapokat, izgatottan forgatja, megszaglássza, aztán firkál a ceruzával, mindent, kusza össze-vissza vonalat, majd dühvel összegyűri a papírlapot. Fel-alá rohangál a szobában, nyugtalan.

Aztán lassan mégiscsak leül az asztal mellé, vesz a lapokból, és elkezd rajzolgatni. Annyira belemélyed, hogy még a nyelvét is kidugja, néha szinte azzal segít megrajzolni egy-egy egy alakot. És a kép növekszik. A szoba be van kamerázva. Izgatottan figyelik, mi alakul a fehér lapon.

A kép megdöbbentő. Egy hatalmas koponya, arc nélküli csupasz, de riadt nagy szemekkel, benne hátul az agy, amit egy lándzsás alak rétegekre bont. És ott valahol mellette ö maga, aki a testből kinyúlva a lándzsás torkának esik, és szorítja. Amikor ez kész, új lapot kezd. A lapon újra a koponya, és a harmadikon, a negyediken is ugyanaz. Ideges lesz, láthatóan nyugtalan, ordít, majd a „behatoló” és az „elhárítani” szavakat kiabálja. Az asztalhon levő összes papírlapot miszlikre tépi, és dühödten legyömöszöli a torkán.

A pszichológus most kezdi érteni a képet. Megkeresteti a meggyilkolt „mágus” fellelhető pácienseit, akik vallanak a hajnövesztés sikertelen kísérleteiről. Az agyra ható hanghullámok parancsosztásairól, „éledj”, „nőj nagyra”.Aminek végeredményeként haja ugyan nem nőtt senkinek, de elfogyott a toleranciája. Mind sokkal idegesebb, ingerlékenyebb lett, és támadóbb.

Rezsőt altatással, agymosással igyekeznek visszazökkenteni a jelenbe,ugyanis az történt vele, hogy az agyának oly területét érte a „mágus” mesterkedése, ahová nem lett volna szabad belépnie. Előző életek képei jöttek felszínre, és a fenyegetettség olyan foka, ami megpattantotta a kötést az agy és az akarat szinkronja között. Az akarat önálló zsigeri cselekvéssé vált, míg a gondolat bennrekedt, és kifelé már nem kommunikált.

Rezsőt felmentették ugyan, de a lázadás oly mérvű maradt benne, hogy ha feszült a húr, könnyebben szakadt a cérna ezután.

Lehet, hogy Rezső nem is volt olyan beteg?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

budapest 3 ik ker

(virág, 2011.05.26 11:57)

nagyon szép volt és félelmetes