Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Sötét az éjszaka,

kóbor nyugtalan

lelkek járnak,

és fájnak,

tele sebbel

szép szóra vágynak,

simogatásra

ölelésre,

elismerésre,

hogy lépni tudjanak

tovább. Szeretetre

mozog a világ,

amit lassan

elfelejtünk.

Könnyebb a teher

ha megosztod,

gyere, hajtsd

vállamra fejed,

tedd le a gondod.

Engedd, hogy kezed

fogjam, te az enyém

szorítsd. Ne félj!

Erősek vagyunk ketten,

a sötétség

ettől beleretten,

átjár a remény,

lassan kitisztul,

kel a Nap, és a Fény!

2009.12.14.