Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A művésznő

Elbűvölő!
Csak ül, lazán, arcán
öntudatos, kis sunyi mosoly,
„Mit nekem ti!
Én egy más világ vagyok!
Engem szolgálnak a csillagok!
S a közönség
lábaim előtt hever!”

Ül, kecsesen, büszkén,
mintha ez is egy szerep lenne.
Állát kezébe támasztva néz,
csak úgy, a végtelenbe.
Lenge ruhája,
mint egy fodros kis felhő!
Illata nyári rét!
Kalapja műremek!

Csak kevesen észlelik,
hogy ajka csendesen megremeg.
Sírva kacag a csillagokra,
mint egy árva kisgyerek.

 

2014.