Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Kép

 

 

A Recski tábor

(Apám emlékére.)

Itt vagyok hát!
Annyi éven át,
nem mertem
idejönni.

Ahogy az útról
a kapuval szembe
álltunk,
mellbe vágott a jajszó,
kínzó vallatások
fájdalmától fuldokolt
torkom.

A barakk oldalán
süvöltött a szél,
a deszka résein bekúszott a dér,
rongyos ruhákat láttam,
amiben didergett a lélek..

Néztem a zárkát,
földbe vájt betongyűrű,
tetején rács,
hol ülni, állni nem lehet,
fejére csordult
a rabnak,
eső
és vizelet.

Láttam a tavat,
amit Ti ástatok,
és az első halott,
akinek
a vízgödör, az örök
nyughelye volt,
ma is ott pihen.
A tömör fájdalom,
- mint sziklatömb -
nem mozdult azóta sem.
Nyögésektől
hangos
a hegy,
hallani ma is, ha
figyeled.

Menetel a rongyos
sereg,
maguk faragta faklumpák
koppannak hegynek,
ahogy
fejtik a követ.

Kőtáblán őrzi az emlékezet
a neveket.
Hosszú a névsor,
pedig nem is jegyzik meg
mindegyiket.

(megtaláltam, köztük a Tiedet.)
Recsk 2006 október eleje.