Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A részeghez

reszeg.jpg

Míg az óramutató körbe-körbe járt,
lassan gyűlt előtted, a sok üres pohár.
Cigaretta csutkák leégett teteme,
hamutartód most, azokkal van tele.

Ijedten iszkol, az értelem szemedből,
vérvörös  golyó lett, már mind a kettőből.
 Arcodon – mint mezőn - szántott a sok ital,
részegen fújtatsz, tágult orrlukakkal

Mint csúf kelevények, a sok püffedt barázda,
arcod, oda-vissza, össze vagdalássza.
Kedves, meleg szád, most, egy bűzös árok,
amikor rám lehelsz, úgy érzem, hogy hányok.

Nyakadon a fejed, tétován megbillen,
gyakran le-le húzza, a benne lévő teher.
Hangod, szavad, zagyva, színtelen utálat,
karjaid tétován, ide-oda járnak.

Ujjaid - melyek olyan sokat tudtak-
most, a pohárért is, tízesével nyúlnak.
Vállaid leesve, óh, milyen gyalázat!
Értelmes emberből, így lettél egy állat!

Inged tépett szárnya, fáradtan csüng alá,
majd, hogy le nem esik, már rólad a gatyád!
Lábaid rozoga, gyenge támasztéka,
nehezült testedtől, meg - meg inog néha.

Mint felajzott kakas, megtépett tollakkal,
fejeden zilált, gyér, kis- kóchajaddal,
űzöd a szukát, ki riszál előtted,
fel is ötlik benned, jó lenne elérned,

de csak vágyad van, az is, csak lobbanó,
egyre ritkábban, és  oly hamar hamvadó.
Arcodon a mosoly, torz vigyorba vált át,
végre az alkohol, megnyerte  csatáját!

Szemed csücske csipás, nyál száradt a szádra,
Isten bocsássa meg, nincs, aki kívánna.
Érzelmek lángját, a szeszgőz eloltja,
így térsz magadhoz, dermedten, kifosztva.

1995.10.28.