Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A szememből elszökött a fény

Régen,
amikor még
enyém volt a fény,
mosolyt láttam ragyogni
a szemed szögletén.
Régen,
amikor még
sütött rám a Nap,
esténként én
szerelmesen
hazavártalak.

Almaimban
megjelenik
most is ez a kép,
újraéled
szerelmünkből
minden, ami szép.
Almaimban
két kezemmel
rajzolom meg arcod,
s újra hallom
azt a régi,
édes-meleg hangod.
Álmaimban
arról beszélsz,
zöldül már a rét,
tavaszodik!
Szemtelenül
tiszta-kék az ég.
Almaimban
zajos utcán
sétálgatsz velem,
azt meséled
megbámulnak!
És én elhiszem.
Álmaimban
ez a világ
mit sem változott,
a homályba
becsempészted
nékem a Napot.
 
1996