Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szerelem alkímiája

 



Arany szerelmet akartam
Egy olvasztótégelybe
Mindent összeraktam
Ami szükségeltetik
Tettem bele a nyáréj
Bársonyillatából
Szemek csillogó gyémántporából
Kapott hűséget, ragaszkodást
Kényelmet sokat
Kicsi nosztalgiát
Csak a mosolyért
Némi iróniát
A vágyért
Halvány erotikát,
Hogy fokozzam,
Évődést is adtam,
Meg törődést sokat,
Beleérzést, oda-gondolást
Mert szép volt, és a tét nagy.
Magamnak akartam
Ami sose volt enyém.
Tégelyt lezártam,
Indult a folyamat
Vártam, mi, mire hat.
Mit hoz a végeredmény.
Türelem volt raktáron,
És jó sok elfogadás
Izgalommal volt teli a várakozás.
Néha- néha megcsillant a fény
Nőtőn nőtt szívemben a remény
Annyi sok kudarc után
Aranyat szül majd, ha későn is,
Alkímiám.
Aztán eljött az idő
A folyamat lejárt.
Félve, a tégelyt kinyitottam.
Belőle fekete por ömlött,
Szemem belepte
Szívverésem elállt.
Egy szürke kupa volt benne.

Lehetett volna színarany
Bádog maradt, horpadtan
Még nem tudom, hol hibáztam.
Tabula rását csináltam,
Szemenként nézem bűneim.
Majd az idő meghozza
Van e bocsánatos?
20110 11 04