Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

A TE FORRADALMAD


A vénember nehezen húzta a lábát, mégis menni akart. Mondta is neki a felesége:
- Ne menj te már sehova Dezső! Ki tudja? Ha szaladni kell, te már ott maradsz. Járkáltál eleget, most nézd a tv- ből.
Az öregember meg csak morgott az orra alatt, és járkált, mint az oroszlán a ketrecben.
- Mi a baj nagyi? Nyitott rá a 14 éves unokája Márk. Hova készülsz ekkora hévvel?
- Az ünnepségre mennék, ha lenne, de az csak az új uraknak van mostanában fiam, nekünk nem.
- És hol lenne az-az ünnepség nagyi, ahova a mama ennyire nem akar elengedni?
- Az a baj fiam, hogy a nagyinak igaza van. Neked is ott lenne a helyed, hogy emlékezz rá, mert korodbeli srácok is részt vettek benne.
- Októberről van sző?
- A forradalomról van szó fiam, amiben én benne éltem. Olyan fiatal voltam, mint te, csak kicsivel idősebb, éppen tizenhat. Másodikos tanonc voltam akkor, a Ganzban.
- Komolyan? És emlékszel még rá?
- Hogyne emlékeznék, azóta is minden évben kimentem a Keresztúriba, még akkor is, mikor nem volt a hősök parcellája. Mit tudsz te azokról az időkről?
- Hát, az igazat megvallva nagyikám, nem sokat. Még az apu is csak keveset.
- Látod fiam, ez a szomorú! Pedig az legalább olyan nagy dolog volt, mint 1948 márciusa.
- Komolyan?
- Bizony komolyan.
- Nagyikám, meséld el nekem, szívesen meghallgatnám. Milyen volt a te forradalmad?
- Nem egyszerű dolgok ezek, és nem lehet két szóban elmondani. Bele is unnál.
- Dehogy nagyi, ígérem, én végighallgatom, csak mondd. Nem baj, ha nem lesz egyszerre vége, majd hétvégeken összeülünk, és te mindig elmondasz belőle valamit. Érdekelne, komolyan.
- Na jó! Akkor mikor kezdjük?
- Szerintem már akár most is. Úgyis olyan zimankó van, nincs nagy kedvem sehova menni ma este, és október 23- a is közeleg, ez a legeslegjobb nap erre. Vágjunk bele!
Szerinted nagyikám, mi volt 1956 ? Mert annyi mindennek hallottuk már.
- Minek hallottátok?
- Hát.. sajnálatos eseményeknek, ellenforradalomnak, szabadságharcnak, népfelkelésnek, csőcselékek zavargásának,meg ilyeneknek.
- Nos, ha nagyon pontosan akarunk fogalmazni, és a történelem szempontjából tekintjük, akkor az 1956-os forradalom, Magyarország népének, a Sztálinista diktatúra  elleni forradalma, és a szovjet megszállás  elleni szabadságharca, szerintem a század  magyar történelmének egyik legmeghatározóbb eseménye volt.
- És ha nem nagyon pontosan, csak te szerinted? Akkor mi volt?
- Ha az utca emberének véleményét akarod hallani, akkor, ugye a háború után voltunk jó tíz évvel, és a nép becsapottnak érezte magát, mert hazudtak neki. Elnyomták, leszegényítették, megalázták, elvették amije volt, és nagy volt a belső elégedetlenség. Tudod nagyon nehéz idők voltak!
-  Hogy kezdődött? Valaki elhatározta, hogy most csináljunk forradalmat?
- Nem! Dehogy! Egészen másként indult. A Budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött.
- Miért tüntettek a diákok?
- Szolidaritásból, a Lengyelországi Poznani felkelés fegyveres letörése ellen.
- Ha békés tüntetés volt, hogy lett belőle harc?
- Úgy fiam, hogy a hatalom, az akkori kommunista pártvezetés a fegyvertelen tüntetőkre  sortüzet adott, és ebből indult 23-án éjjel a harc, a fegyveres felkelés. Kevesen tudják, hogy a forradalom nem Budapesten, hanem Debrecenben  kezdődött, és ott hullott először vér.
- Miért kellett vérnek folynia? Mit tettek  azért, hogy véres lett a tüntetés?
- 23-án reggel a debreceni diákok több ezren gyűltek össze az egyetem előtt, és onnan  forradalmi dalokat énekelve, jelszavakat skandálva elindultak a  belvárosi pártszékház felé, hogy az egyetemi ifjúság 20 pontos követelését kinyomtassák.
- De ez még nem ok arra, hogy meglőjék őket nagyi! Kinyomtatták azt a 20 pontot végül?
- A pártvezetés tárgyalt velük, és ez alatt Görbe János - ő egy akkori színész volt, tudod- elszavalta a „Még kér a nép, most adjatok neki” című Petőfi verset. A diáktüntetés engedélyezése miatt nagy volt a zűr-zavar, Budapesten is. Végül azonban engedélyt adtak rá.
- Akkor ki lőtt mégis?
- Nem olyan egyszerű dolog volt ez akkor. Debrecenben a diákok délután 5-kor folytatták a tanácskozást az egyetemen, majd utána újfent a városközpontba mentek, de akkor már a lakosság is csatlakozott hozzájuk. Nos az ÁVH a megyei kapitányság székházából figyelmeztetés nélkül elkezdett lőni rájuk.
- Mi volt az-az ÁVH ?
- Államvédelmi Hatóság, olyan szervezet, aki mindenkiről mindent tudott, nyomozott és vallatott, és hatóság lett, végrehajtó szervezet, akinek már fegyvere volt.  Előtte csak ÁVO államvédelmi Osztály volt, kevesebb joggal, és hatalommal.
- Miért kellett? Nem bíztak a népben a vezetők?
- Nem. Bármennyire furcsa a saját vezetőink ellenségként kezeltek bennünket. Ezért is lőttek a tüntetőkre.
- Te jó Isten! És sokan haltak meg?
- A tömeg menekülni kezdett, a tüntetés feloszlott. Ketten meghaltak, és sokan megsebesültek.
- De miért lőttek nagyi? Hiszen a tüntetőknek nem volt fegyverük, és nem csináltak semmit?
- Mert az elrettentés erejében hittek mindig , és arra építettek akkor is.
- És Pesten mikor kezdődött ?
- A diákság felhívásához csatlakozott az író szövetség is, és számos szervezet,  még, a rádió is bemondta, sőt, a párt vezetői a tagságot is felszólították, hogy vegyenek részt a tüntetésen.
- Nem értem. Ha ők is elmentek, miért kellett a lövés?
- Pesten akkor még nem volt lövés. Úgy gondolták, ha a párt is jelen van, lehet irányítani a hangulatot, és kézben lehet tartani a dolgok alakulását.
- És nem lehetett. Miért nagyi?
- Három órakor  a Bem szobornál kezdődött a  dolog, ott  az írószövetség elnöke  felolvasta a tömegnek, a szervezet kiáltványát, a diákok pedig a 16 pontot. Megkoszorúzták a szobrot.
- Sokan voltak?
- Akkor úgy 50 ezren kb.
- Az már sok. És utána mi történt?
- A tömegből valaki kivágta az akkori szovjet mintára készített magyar címert a nemzeti zászlóból, mire hamarosan mások is követték a példát.
- Most már értem, miért a lukas zászló! És aztán . . .?
-  A beszédek elhangzása után elindultak   a parlament felé, meghallgatni Nagy Imre beszédét, ami este hat körül volt.
- Gondolom sokan elmentek haza, hiszen addigra már elég este lett.
- Ellenkezőleg! Mire a Kossuth térre értek, a tömeg már 200 ezres körüli lett, és a szenvedélyek is magasra csaptak, de békés maradt...
- Miért? Történt valami addig?
- Igen. Gerő Ernő a rádióban beszédet mondott, és riadóztatta a budapesti, és környékbeli  katonai egységeket, és katonai segítséget kért Hruscsovtól.
- De hát ki ellen?
- Saját népe ellen, akik addig békésen tüntettek. A rádióban csőcseléknek sovinisztáknak nevezte őket, és magát reformernek, és minden követelésüktől elzárkózott.
- És ezt meghallották a tüntetők?
- Igen, mert a rádió közvetítette a beszédet. Nagy Imre is megjelent este a parlament ablakában és reformokat ígért. Persze a tömeg nem oszlott szét, sőt egyre nagyobb lett,   a Dózsa György úton is gyűlt a nép, a Sztálin szobornál, mert a 16 pont egyik követelése a szobor eltávolítása volt.
- És akkor el is vitték ?
- Igen. A tüntetők, a Himnusz éneklése közben, este tíz körül ledöntötték a több tonnás hatalmas szobrot
- De addig nem volt lövés. Akkor mikor lőttek?
- A rádió ostrománál. De addig még van mondanivalóm, hogy keresztmetszetében lásd a dolgokat, mert más városokban is zajlottak az események azon a napon.
- Hol? Sok helyen?
- Például Miskolcon is. A munkások elkészítették a követeléseik 21 pontját, és megalakították  Munkásszervező Bizottságot, és ott is voltak egyetemek, ott pedig megalakult a független Diákparlament. Az ország jelentősebb nagyvárosaiban Pécsett, Szegeden is mozdultak. Az elégedetlenség nem elszigetelt, hanem országos volt.
- Halló fiúk, gyertek ebédelni, nem akarom kétszer mondani, mert kihűl a leves!
- Gyerünk nagyi, el is szaladt az idő, a rádió ostromára holnap térjünk rá, még holnap vasárnap, nincs suli.
Rendben van kisfiam. Gyerünk ebédelni.

20091015