Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adriai anzix 

(pillanatkép egy nyaralásról)

Nézd, itt lakom.
Tintakeretes az ablakom.
Hajnaltájt hallgatom a tengert,
lesem a parti köveken
a felvert vízgyöngyök
sziporkázó záporát,
s látom az út porát, hol
autó suhan át, megtörve
az idilli csendet.
Ballagok a szürke köveken,
s míg látom, követem
a sirályok vijjogó hadát,
melyek a vízen át
fáradhatatlan körőznek.
A hajnali ködnek
fűszer illata van.
Jó most magamban.
A csend mély, mint a víz,
és tiszta, akár a fenyvesek.
Ott túl, a szigetek, mint apró
szemölcsök látszanak.
A kelő Napban vitorlák bomlanak,
felsóhajt a szél, s mint gondolat,
útra kél a csendben egy felhő.
Estére megnő, s langy eső
veri majd a partot.
/a tenger, mint fortyogó fazék,
táncol a sok, kis buborék/
Ébred száz kicsi légy, gyík, meg bogár,
dongva, zengve ide-oda száll.
A nyár mesés. Egzotikumával vonz
e vidék. Az ég és a víz kék,
mint kiömlött tintafolt,
mely szerte folyt.
A halászbárkák csendes
belenyugvással ringanak,
a rákok, polipok, nagy halak
már ebédre várnak. A tájnak
része lettem, s e nyaralásnak
emléke még sokáig lelkemben él.
Szürke a szó, s e képeslap színei
fakók. Az itt lakók megszokott
életét egy pillanatkép
nem mondhatja el. Látni kell!

Ez a kis falu a tengernél Ika,
tizenhatodika van, és július.
Kék az ég, s én boldog vagyok.
Mire megkapod tőlem e kis lapot,
talán ez a hangulat már elszállt.

Búcsúzom. Este lett, s a tengert
puhán öleli át a néma éj, akár
ablakom keretét, ha kialszik
szobámban a fény. Mint jó anya,
úgy ringat a csend. Távolról
világítótorony kacsintó fénye leng.
Mint karcsú ívű híd, viszi utasát
az éji vízen át. Harmat gyöngye hull,
mint édes csók, és a tenger
hulláma szelíden zenél. Csobbanása
szétárad bennem, felold, ringat, mesél

 

1973 Ika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.