Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

http://www.youtube.com/watch?v=05fWeVTahhE&feature=related

Álmos nagyfejedelem

Leesett az első nagy hó a Hargitán. Váratlan jött, október volt és késő őszi csepergős idő, mikor hirtelen hajnalra akkora hó esett, hogy a házból alig lehetett kilépni. Az esti eső alatta jégre fagyott, a fák ágain is, meg az utakon is. Gyönyörű volt a napkelte, mintha gyémánt tengerré lett volna minden, csillogott a vöröslő napkeltében a sok jéggé fagyott esőcsepp.
A hegyi utak életveszélyessé váltak. Márton nem gondolkodott, azonnal döntött,Áron ma nem megy iskolába. Az átjárót nem takarítja senki, majd a szántalp alatt lesimul a hó, a köves utat meg Mádéfalva felé úgyis kotorja a hóeke, meg a nagy fákat szállító autók, holnapra minden rendben lesz.. Egy nap nem a világ! Ha már döntött, ki is mondta:
- No gyerek, máma itthon maradunk, igen nagy a hó!
- Jaj de jó! jaj de jó! – ugrándozott a gyermek, - és mit teszünk itthon édesapám?
- Felhúzzuk a padlásra a kukoricát, had szárítsa a fagy ottan, aztán majd a télen lesz mit morzsolni. A csutkával meg anyád jó meleget csinál a kemencébe.
- Hogyan csináljuk édesapám? Tudok ám segédkezni.
- Tudsz biza’ a kosárba pakolni bírod a csöveket, én meg majd behozom, és a csigán felhúzom a  padlásra, édesanyád meg odafent kiönti, és leküldi a kosarat.
- Akkor hamar megleszünk, és  mesélhet édesapám ugye?
- Hát éppen mesélhetek, de mit akarsz, hogy meséljek  te gyerek?
- Azt gondoltam, hogy mesélhetné azt az Álmost, aki az Ügek gyermeke lett.
- No, rendben van, Akkor essünk neki, és ha végeztünk, elmesélem.
Mint a megszállott annyira dolgozott a kicsi Áron, és leste várta, mikor lészen elég a felhúzgált kukoricacső a paláson. Arca kipirult, a keze se fázott, gyorsan kettesével hajigálta a kosárba a fosztott csöveket, mire apja jött, mindig meg volt töltve a kosár.
Márton nagy örömmel vette, hogy szorgos-dolgos a gyermek, büszkén pillantott reá, csak úgy ragyogott a tekintete, amikor fordult a kosárral.
Egyszer aztán szólt Katalin-  a felesége- fentről.
- Jó uram,  dugig a tető, nem kell több kosár!
- Máris meg lennénk? No akkor húzzad vissza a csigát, és hajtom a létrát, gyere lefelé – mondta Márton, és indult ki a csűrbe, szólni a gyereknek, készen vannak.
Katalin visszahúzta a kötelet, levette a gerendára erősített csigáról, összetekerte, és berakta a kosárba, odatette a szarufa alá, ha kell, legyen a helyén. Márton a helyére billentette a nagy padláslétrát, amit ilyenkor a fal mellé felhajtanak, és ment ki a fiához.
- Meg volnánk a kukoricával fiam, sokat segítettél, nagyon sokat!
- Akkor most jöhet a mese, ugye édesapám?
- Jöhet fiam, megdolgoztál érte.
Bementek a jó meleg szobába, és miközben Katalin kötögetett szépen csendben, odaültek a kemence padkára, és Márton elkezdte a mesét.

- Az úgy volt gyermek, hogy az időt Krisztus urunk születésétől számoljuk. Mostan attól kezdve immár 1980 esztendő tellett el, ás a mi Árpád őseink vonala, az idő számolás utáni 820 tájékán jelentek meg a világ színén. De igazándiból előbb volt az. Emlékszel a múltkor mondottam, hogy a Bizánciak is jegyezték a történéseket, és ottan megemlítenek egy vajdát, bizonyos Levédit, aki egy nemes kazár nőszemélyt vett  feleségnek. Róla nevezték el Levédiának a Don kanyarban fekvő területet, ahol akkor éltek.
Levédi húszezer harcossal vonult ki, szövetségese a Kazár kagán, meg ennek felével, vagyis összességben harmincezerrel. Ezt jó ha tudod, mert  Levédit a kagán hűbéresének tekintették, akik írták a történeteteket, de nem volt az.
- Édesapám, mit jelent az, hogy kagán?
- A kagán, az egy tisztség volt, királyi hatalommal bíró egyeduralkodó , a közép-ázsiai félnomád népeknél.
- Mint Csaba királyfi?
- Igen, valami hasonló nagyság. Szóval,  Levédi népe alkotta az  Álmos nagyfejedelem által szervezett nemzetszövetség egyik nagy részét.
- Akkor hát Emesének tényleg lett egy Álmos nevű fia?
- Igen, lett. Ahogy a turul megmondta. Álmos  úgy 820 táján született, és ahogy felcseperedett, nagy szervezői és hadvezéri képességekkel rendelkezett. Apja idejében a Kazároknál nagy lázadások törtek ki, és Ügek szövetséget kötött az ottani egyik néppel, a Nyék nemzettel. Álmos pedig úgy 840 tájékán, nőül vette a Nyék  nemzet horkájának a leányát.
- Édesapám, mit jelent az, hogy horkája?
- A horka fiam? Hát az a fejedelem után az egyik legnagyobb tisztség volt..
- Az egyik? És mi volt a másik?
- A másik az úgy tudom, a gyula volt.
- És mi volt a dolga ezeknek a horkáknak, és gyuláknak?
- Akkoriban még nemzetségek, vagyis törzsek uralkodtak, és a horka egy törzsön belül volt az uralkodó.
- Aha, értem. Akkor olyan volt, mint az osztályfőnök,  aki meg felettük volt az-az igazgató.
- Hááát, valahogy úgy,- nevetett egyet fia kombinációján Márton.
- Szóval Álmos elvette a Nyékek horkájának a leányát, aztán, mikor az apósa meghalt, ő lett a Nyék nemzet horkája. Ezért volt az, hogy a  honfoglaló nemzet-szövetségnek két nemzete volt, a Megyer, és a Nyék.
- Hú a mindenit! Ezt jól megkeverték. Kik azok Megyerek?
- Álmosnak a nősülés után úgy 840 körül megszületett a fia Árpád. Úgek halála után aztán Álmos lett a Megyer nemzet és a szabir nemzetszövetség vezetője. Nőtt hát a szövetségben levők száma, és úgy mondják a krónikák, hogy 862 –es hadjárat után határozták el a honfoglalást. Ennek érdekében 888-891 között szövetséget kötöttek a Kér-el, Keszi-vel. Kürt-el, amit vérszerződéssel, azaz esküvel foganatosítottak. Most mondom el neked azt, amit kérdeztél. A megyer az a magyar nemzet nevéből származtatott szó. Azt ma már nem nagyon tudjuk felderíteni, hogyan és miben egyeztek meg a vérszerződéskor, hogy mi legyen az egyesült nemzetek egységes neve. Hallani madzsighirt. madjart, megyert. A Don-vidéki hazából Etelközbe költöztek, és úgy mondja a krónika, három évig voltak ott, hogy előkészüljenek a Kárpátok ölelte terület,a Kárpát-medence elfoglalására.
Áron kicsit elmélázva üldögélt az apja mellett, mint aki nincs is ott. Kifújta szél, meg a kukoricapakolás, kicsit elpilledt.
- Látom elfáradtál. Legyen ennyi a mai mese. Menj készülj el, holnap már elviszlek az iskolába.
- Igen, ez most nehéz mese volt édesapám, ezt még jól át kell gondolnom. De azért majd folytatjuk ugye?
- Hát, ha érdekel?
- Igen, később majd érdekel.
- No, akkor majd szóllasz ha érdekel. Mára ennyi volt. De ez a mese, a történelmünk fiam.

20090928