Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

Alszik a város

Alszik a város. Holdfény
mossa szennyesét,
lámpák fénye szerteszét
töri a sötét eget.
Felleget hajt a szél,
csillagok hunyorító
fényinél baktatok.
Elkésett álmos utasok
az utolsó buszra várnak,
meleget sóhajtanak
a szürke panelházak.
Álmaim sötétbe burkolom,
s mint málló vakolat
- mit jótékonyan eltakar az éj –
nem látszik rajtam
most a szenvedély.
Az élet lassan túlhalad,
de emlékeimben megmarad
minden, ami szép.
Szeretem ezt a várost.
Az ébren töltött éjszakák
párás melegét, szűk
sikátorok hűs szagát,
az ébredő város moraját,
poros utcaköveket, és
minden apró szegletet.
Itt születtem, és itt élt
az apám, itt van a fiam,
s talán itt lesz majd unokám.
Ha erre gondolok, szeretetet érzek.
Része vagyok, s nekem részemmé lett.

 

1973

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.