Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árnyas út kitérővel

arnyas-ut-kiterovel.jpeg

J.L. - Árnyas út, kitérővel
 

Az út széles, platánok sorban, magasan,
--csak vasakarattal tartottam magam -
koronájuk felettem szépen összeért.
Fekete lovak húzták azt a szekért.

A kikopott úton zökkent a kerék,
szívemben annyiszor nyilallt  félelem,
nem vigyáznak rád Anyám!
Fájt ez énnekem.

Jobboldalt útszélén a két ló megállt,
ott, a lombok között egy kitérő várt.
Nyúlt utánad, négy marcona férfikéz,
végső utad mindörökre véget ért.

Óh! Azt a hangot, azt sose felejtem!
Hullottak rád a rögök, menthetetlen.
Én meg csak álltam, bénán, tehetetlen.

Bejárattól jobbra, árnyas úton át,
ötödik platán utáni első kitérő
nyolcadik során, ez utolsó címed,
én kicsi, törékeny, édes jó Anyám.

Látogatásaim fájó menedék.
Összetört szívvel letérdelek, eléd.
Átnyújtom Neked örök adósságom,
szeretetem jelét, néhány szál virágom.

2012.05.19.