Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Átjáró

 
(J.L.  Átjáró)

Alkonyi tájon szállok,
élet vizében halászok.
Lelkem felhők közt utazik,
szférák zenéje hallatszik.
Egy Isteni hangra várok.
Játszanak még a szívemben
szép, halandó, régi álmok.

Húz a Föld, odaragadtan,
vonzódva, még az anyagban
maradnék kicsit, magamban.
Lelkem magasban, fényre vágyón,
lábam érzelmekben gázol,
szétszakadva távolodom
a káprázat világából.

Ismerős arcok kísérnek.
Egyre hangosabb az ének.
A béke végre megtalál!
Alagút végén fény jön fel,
földi lét vágya itt hagy el.
Mindenség fogad magába,
ég kapuja már kitárva!

Istenem szeretőn ölel!

2012.07.12.