Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



Az éjszakában

Atomjaimra hullva,
feléd utazom.
Repítenek a vágyak
könnyű szárnyakon.
Látom az ágyad,
ahogy a vonások  pihenni térnek,
lazán simultan
igazi arcoddá érnek.
Most nem játszol, se bút, se örömet.
Csak vagy, a két lét között
egy pille világban,
hol magad lehetsz.
Nézlek.
Látom a reggeled,
ahogy álmosan,
tükörnek  adod korai leheleted.

Borotva utat szánt
apró borosták között,
érzem  arcszeszed  illatát
mikor szétdörzsölöd.
Csillagszemed a tükörre kacsint.
Jöhet az új nap, jöhet megint.

Mögötted állok.
Mélyet szippantok   illatodból.
Jó lenne megölelni,
áldást hozó puszidtól
erősnek lenni,
és boldog mosollyal menni
új harcba,
szebb holnapokért.
2010-8-22-23 óra 13'