Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bilincsben



Hiába tört százszor a varázs,
Lelkem bilincse nem old.
Felelni kell a bűnökért,
Nincs, aki ebből kibont.
Cipelni nehéz átkaid,
Hallom sötétben szavad,
Gyötrelmesen rám zuhannak,
Mint nehéz leomló falak.
Egy fájdalmas sikollyal
Örökre vége a dalnak.

Az út elfogyott, a Nap lehullt.
Megbocsátásból a készlet kiapadt..
Sápadt rózsái az ősznek ,
Az első fagyban összetörtek,
Az éj sötét, és hallgatag..
Elvesztettük önmagunk,
Miközben a falak égig nőttek,
Átlátni rajtuk, nem tudunk.
Magányos farkasi lettünk a télnek,
Egymás húsába mardosunk.

2010.11.08.