Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

 

Budapesti hajnal

 

Ködös a reggel.
Csatakos kutyák
megugatják utam.
Álmos szemmel
néznek rám,
a málló vakolatú házak.
Fáznak a fák,
s a levelek rozsdás
szint vedlenek.
Harmattól nedves
az út menti gaz,
kockakövek göröngyén
hömpölyög szürkén,
a mocskos köd.
Füstben fuldoklik
a város, sáros pocsolyák
vizében galamb pár fürdik.
Vonatfütty kúszik
a hajnali légben.
Koszos munkásvonatok
- mint lomha hernyók
óriás levélen – kúsznak
a fénylő síneken,
az állomás felé.
Aluljárók hangyabolyából
elindul a dolgozók hada,
hogy teljen ma is
kenyérre, olcsó borra,
hogy kigyúljon este a fény,
s, hogy doboz-lakásáért
feladja a bért. Legyen ebédje,
és jusson vacsora
és vasárnap esetleg
egy olcsó mozira.
Mert ez maradt neki.
Ennyi az öröme csak.
Erre futja. De van vigasz
- ha az - soknak nem jut
már ennyi se.
Csillag tető van
háza fölibe. S álma,
- ha van álma még –
egy karéj puha zsíros kenyér.

 

1998  ősz

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kvegvari@msn.com

(Katalin Vegvari, 2008.12.12 08:23)

Zsuzsika!
A lelkem kibogom, ha sokaig olvasom a verseidet. De olyan szepek!!!!