Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bugyuta mese a szerelemről

 

 

Volt egy fiú, és volt egy lány. Mindkettő okos, jóravaló, és ami oly való, szerelembe estek. Ahogy az már lenni szokott, a lány és a fiú, sokat beszéltek, keresték egymást, amikor a randi nem volt kivitelezhető. Az esték gyakran éjszakába nyúltak, és a beszélgetések nem voltak unalmasak, inkább szépek. Tanulták egymás lelkét, hiszen a testhez a lélek útja vezeti el az embert. A telefon izzott, oly szép szavak úsztak a két pont közt naponta. Igaz a mese, akárki tagadja, van ilyen dolog még ma is. Nincs hazugság benne.

Este a fiú kereste a lányt, a lány meg, csak várt. Mindig öt csengetésig várt, csak akkor vette fel, ha meggyőződött róla, fontos a mondandó, el nem napolható, a hívó kitartó.

-      Halló! Szolt a férfi

-      Halló! Volt a válasz. Merre jártál? Mi van veled? Mivel telt  mai életed?

-      Drágám, én annyira szeretlek, mondta férfi, sokat gondoltam ma ránk, és úgy döntöttem, ne töltsük tovább külön az életünk, feleségül veszlek, nem tudok meglenni nélküled. Olyan gyámoltalan vagyok magamban, nem tudok mit kezdeni magammal. Te okos vagy és bölcs, és főleg magabiztos, bátor, segítesz magam megtalálni?

-      Drágám, szólt a lány, ez nem a legjárhatóbb út, valahogy úgy érzem, csak a semmibe fut, hiszen én tőled veszem a bátorságom, és ezért építem biztosra a hátországunk, mert te erős vagy és bátor. Tudom, ha mellettem leszel, soha nagy baj nem érhet el. Ha te elveszted magad, én, nem talállak meg, és nem tudom az utad. Napoljuk el a házasságot, megvárnám, míg megtalálod magad, és biztos alapokra építjük boldogságunkat. Én csak azt sugárzom tovább, ami tőled hozzám jön át.

-      Oh! Te drága nő!  Úgy imádlak! Úgy szóltál, mint egy királynak! És ígérem, harcba szállok magammal, nem tekergek sötétbe az utammal. A főnököm  ma fel akart nekem mondani, azt állítja,  nem vagyok eléggé aktivált. Ezzel belőlem kivált a bizonytalanság, mit kezdek majd magammal, ha munka - nélkül maradtam?

-      Édes, ez azért van, mert nem látta, hogy neked fontos a munkád. Miért számítson rád, ha amit teszel, attól boldogtalan leszel? Ha örülsz annak, amin dolgozol, az eszed azon jár, minél jobban dolgozzál, a termék annál becsesebb, és a munkád által, te híresebb, a főnök előtt pedig kedvesebb vagy, ezért ha mennél, ő maraszt, hisz olyan jót, mint te vagy, úgy se kap.

-      Tudom, minden szavad aranyat ér! Drágám, én vagyok a legboldogabb, hogy rád találtam. Hamarosan megváltozik minden. Légy a társam.

-      Mennem kell - mondja a lány- rám ma még sok munka vár. Sikert kívánok neked, és őrzöm a szerelmünket.

Nem hullott sok homok az idő órájából, a férfi keményen dolgozott, mire az arcán a győztes fénye lobogott. Hazafelé azon gondolkodott, kedvesének fog -e tetszeni a dolog? Ebben a ritmusban teltek el a hónapok. Lassan szaporodtak a jó pontok, a siker morzsáival majd egy zsák is megtelt, amikor a főnök magához rendelte.

-      Jöjjön Bernát, önnel némi kis beszédem lenne. Úgy érzem, a munka mind el van végezve, és a hangulat is - akár az eredmény,- nagy javulást mutat! Szükségem van önre, nem csak most, jövőre, és azután szintén, megmondom őszintén, a szerződése határidőtlen, amíg így dolgozik,  fizetése is szépen emelkedik.

Kezet ráztak mosolyogva. Bernát pedig a lányt hívta.

-      Halló! Szólt  Bernát mosolyogva.

-      Halló! Felet a lány, bizakodva. Mi van veled? Az életed? Merre tartasz mostanában?

-      Csuda szép utakon jártam, magamra is rátaláltam. Süt rám a Nap, egyfolytában.

-      És a munka?

-      Minden rendben. Fizetésem megemelve, a főnökkel kezet ráztunk, most egy új projektre várunk. Közös volt a gondolat, a szerkesztést én csinálom, olyan most ez, mint egy álom. Izgalmas és érdekes, de te úgysem érted ezt. És te nálad?

-      Oh! Hát mi lehetne?  Vártam. Ha érdekel, mesélek.

-      Mondd el drágám, érdekel. De mielőtt belekezdesz, várnám én a válaszod, úgy döntöttem utazzunk el, ha te is úgy akarod.

-      Hova vinnél? Szólok én, ha megfelel, mert akárhova nem mennék, csak oda, ami érdekel.

-      Nem nagydolog, kiruccannánk egy pár napra, a hideg télből a tavaszba, mondjuk négy, vagy öt napot. Ez minden, mit nyújthatok.

-      Elfogadom - így a lány - de mikorra gondolod?

-      Kedves döntés, hogy az időt rám bízod. Munka lenne ez az utam, kicsi erőbegyűjtés, neked meg a zordon télben, egy parányi napsütés.

-      Olyan kedves ez a gesztus, nekem te vagy a Napom, és ha nem vagy, hiányzol ám, de nagyon!

-      Te vagy lelkem,őrangyalom, annyira szeretlek, hogy ki sem mondhatom. Erőm lettél, akaratom. Minden vágyam az, hogy boldog legyél, és velem.

-      A biztos part vagy  te nekem,  -szól a lány,-  ahová evezek, és ha veled vagyok, nincsen  bennem félelem.

-       Lehetne nászunk az utunk? Bízol bennem, hogy ketten révbe jutunk?

-      Ha bízol magadban kedvesem, én megbízom benned, mert a te erőd, ami igazgat engem.

-      Drágám, az erőm a te hitedből ered, köszönöm neked minden sikeremet. Hitted, hogy képes vagyok, én meg nem lőttem bakot.

Boldog volt az öt nap, amit eltöltöttek, az évek az óta gyorsan leperegek. Ide s tova negyven, hogy egymásnak élnek. Az egyiknek célja, ami a társat boldoggá teszi, és a másik hálából oly nagyon szereti, bennük a Mindenható is  kedvét lelheti..

 

(Ime a recept, ki lehet próbálni, és csak azután szabad reklamálni)