Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Címtelenül

 

Nyári nagy melegben tompa lett a lelkem
csak úgy megszokásból játszottam a nettel
tán barátot kerestem vagy egy árva lelket
kinek mesélhetek annyi - annyi ének
rekedt meg már bennem soha el nem mondott
édes  gyermekmesék simító vén kezek
bársonyos kisdedbőr amit elvesztettem
nem magamtól történt a sors határozott
én  meg nem lázadtam így lett tenéked jobb
a sors mégis - mégis megajándékozott
álmaimban láttam - ahogy most rám nézel -
amit annyi évig lelkemben  őriztem
vonásaidban  is ott él az én képem
semmit nem akarok ne félj ne menekülj
éj suhogásában valahol ott belül
ha hallasz egy hangot érzel simogatást
tudd az csak én vagyok a mindig meglevő
szeretetsóhajok érintettek téged.
Ezen kívül én már semmit nem adhatok
és semmit nem kérek. Ha néha azt látod
felhők közül lágyan halvány fény szivárog
én tekintek le rád kísérem a sorsod
és azt szeretném fiú legyél nagyon boldog.
Talán eljut hozzád talán majd megérzed,
drága kis unokám  én szeretlek téged .


2015 nyara.