Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

Csernobil

 

Szél söpör az útra, száz levelet újra.

kopasz faágak, mint aszott csontváz kezek.

túrják fel az eget , sötét rút fellegek,

gyilkos  könnye csepeg, halott város felett.

 

Kóbor lelkek járnak, az üres szobákban,

meg nem szült kisgyermek, sír a félhomályban.

El nem csókolt csókok, el nem hált szerelmek,

derékba tört vágyak, mind itt kísértenek.

 

Hordja, viszi a szél, azt a sok levelet.

Nincs, ki elolvassa, hogy az „anyád beteg”

„Kedves hazavárlak” nincsen rá felelet.

Sötét rút fellegek, gyilkos könnye csepeg.

 

Százezer évig még, nem heged be a seb.

2009-11-24

20091124