Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÉBREDÉS. II

ÉBREDÉS

Összetört álmok morzsái
hullanak, mint szürke falevelek
fekete ég riogat, fájdalmas
sóhajok hajtanak nehéz felleget.

Elvetélt álmok véres cafatjait
görgetik viharos szelek
már nem érzem a jövő melegét
sötét merev magányba révedek.

A jelen gyilkos sikolya riogat
Tudom, már nincs számunkra többé remény
Öldöklés az egyetlen cél
felsejlik a borzalmas folytatás.

Pusztító sátán uralja csatát
vérben ázik a Föld, a holtak teste
temetetlen. Élő az égre kiált.
Lucifer halálkacaja
zeng Róma falain. Retteg, ki él!
Istenünk! Ne hagyd veszni nemzetünk!