Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Egy dal Neked.
(dalszöveg)

Az éjszaka bársony köpenybe
takarta a várost,
álmos villamos csörömpöl
pisla fénnyel
s az éjjel sok szerelmes
egymásra talál.

Lassan hömpölyög a folyó,
medrében fürdik a fény,
itt láttalak meg Téged én.
Azóta nékem szebb ez a város,
és szebb az éjszakai táj,
ódon házfalak, ahol vártalak,
terek, és a fák, hol csókolt a szád,
és emlékezem, emlékezem Rád.

*
Vers:
Hűtlenné lettél, messzire mentél,
mindent feledtél, mindez úgy fáj.
Csendes az éjjel, és szenvedéllyel
a szívem ma is, csak Téged vár.
Míg szól a gitár, a zongorán,
száll feléd e dalban egy vallomás:


*

Ha járod a várost az éjszakai fények
majd hívnak Téged, tárd ki a szíved,
s ha nézed a vizet, a csobbanó habok
hangján ott vagyok, néked üzenek.
Csendes az éjjel, és szenvedéllyel
a szívem ma is Téged, csak Téged vár!

 

1986