Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyedül


(J.L festőművész „Magány” c képéhez)

Óh! Uram!
Mindig láttál engem,
erős voltam, hittem,
és mindig daloltam,
vittem a batyumat,
sose panaszkodtam.
Volt mosolyom, derűm.
bár nem volt egyszerű,
de Te velem voltál.

Nem számoltam időt,
azt hittem végtelen,
most, túl az életem
legszebb hős-napjain,
kifelé haladva
sűrű rengetegből,
most számot kell adnom
elmúlt életemről.
Kérlek, segíts nekem!

Magányos vándora
lettem én a nyárnak,
szakállamra dér hullt,
hajamban fénylenek
már ezüstös szálak,
erőm is fogyóban,
elhagynak a  vágyak.
Magam vagyok, kérlek
tekints le rám!

Még szól a hangszerem.
Életről dalolok,
és az ecsetem is,
még mindig Te fogod.
Szép az élet Uram!
Köszönöm Teneked!
Felajánlok én most
minden élt örömet,
és minden bánatot.
 
Körülöttem cserjék,
jövő erdeje nő,
árnyában más pihen.
Én leteszem lassan
jó, öreg hangszerem,
Cipőm megette  út.
Lábam nyoma talán
halványan fennmarad.
Mutasd nekem utad.

Két világ közt állok.
Az egyikből ki nem,
a másikba, még be,
nehezen  találok.
Fogd meg a két kezem,
ne hagyd most elveszni
tétova gyermeked.
Egyedül érkeztem,
  kérlek,  maradj velem.

2011-8-10