Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Éjszakai folyó

J.L képéhez

 

Mint fekete gyémánt
ragyogott a folyó,
csobbanása halk volt
és oly megnyugtató.

Bársonyos fényével
takart az éjszaka,
ragyogott az égbolt
ezernyi csillaga.

Bogár, állat, ember,
mind - mind, pihenni tért,
a folyó csak nekem
folyt, ki tudja miért?

Erdő sűrűjében
tömbbé állt a csend,
madár fészkelődött
ágak közt odafent.

Az éjszaka vadjai
nesztelenül jártak,
kísérteties volt
légköre a tájnak.

Olajon siklottam
karcsú ladikommal,
egyedül maradtam
gondolataimmal.

Indigókék égen
fellegek se voltak,
csak az Isten látott
oly egyedül voltam.
2011.06.18.