Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 ELMARADT VENDÉG

Veled telt a délelőtt,

a vendég - kit vártam-

mára elmaradt.

Nem vigasztal a tudat,

hogy rám fért a csend,

üldögélés a gép előtt,

múltba kutatás,

és mint annyiszor,

a rád-gondolás.

Rendet raktam agyamban.

A sok leülepedett anyagban

kutattam oda-nemvalót,

és szedtem, mi nem enyém,

- hozzád készült rím-regény-.

Útjára bocsátom, őrizd

ha kincsed,

vagy tedd szélre, szálljon,

ha nincs vele tennivalód,

hogy utadba ne álljon.

Én úgyis ott vagyok.

Fognálak,

mint medréből kiömlő

áradatot szelíd gát.

Hiszem, hogy nem mosódok el

érzelmek viharában,

leszek örök őrzője

megtört, de nekem oly kedves

életednek.

2010-05-04