Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Én már nem is tudom

http://youtu.be/pfclQZBO68k

Én, már nem is tudom
miért várom a karácsonyt ?
Miért a fényt, előtte heteken át?
Miért érzem egyre hosszabbnak
az estét, mélyebbnek az éjszakát,
távolabbnak lelkemben Krisztus
testét, ami valaha a reményt
adta át ? Mennyit ér az életem
ami még hátra van, ha van még?

Pedig vágyom, égjen az a láng!
Világítsa meg a sötét eget!
Hozza el minden lélekbe a fényt,
és adja vissza nékem a hitemet!
Vágyom a békét, régi áhítatot,
ami összehozta  a családot,
széppé varázsolva a szent estét.
Fénye miért nem ragyog ma úgy,
mint a régi vályogházban,
mikor a fenyőn apró gyertya gyúlt?

Égig szállt fel akkor az ének,
és a szívekben szeretet égett.
Nem voltak színes, fényes díszek,
csak a Hold szelíd fénye lengett
a fehér havon, világítva az éjszakát.
Tanyázni mentünk, viharlámpással,
nyikorgó hóban gyalog, élveztük
azt is, hogy talpunk alatt a hó,
megadón, halkan nyikorog.

Foszlós kalács, és forralt bor illata,
Jézuska- váró mézes guba, és a bejgli.
Karácsony előtti malacvisítás emlékei
élednek bennem. Szegények voltunk,
mégis, úgy nőttem fel, szeretetben, ami
megtanított, és erőt adott az életemben.
Hét évtized zivatarán túl is, abból építkezem.

Ma világítanak kint a fények, de benn
a lelkekben olyan sötétség lett, és oly
embertelenné vált az ember, a gyűlölet
mély, mint a legmélyebb tenger, és nincs
összetartozás, a megbocsájtás ismeretlen.
Embernek farkasa lett a másik ember,
nem tisztel kort, tudást, szánalmat sem érez.
Istenem! Mondd, milyen lett az élet?
Hazugnak, tolvajnak áll a zászló?
Igazból bűnös, bűnözőből vádló?
Hősből lett gyáva, és az értékek
piacáról, eltűnt a tisztesség!
Ma nem az vétkes, aki vétett!
Részvét jár az elítéltnek, és csendben
szenved az, aki ellen vétett?
Micsoda törvény, mi a gyilkost védi?
 
A munkának is lement az ára,
És becsülete sincs már, ki lébecol
és gagyizik, jobban él annál, ki napi
tíz órát robotol, fáradt és szegény.
Tűrnie kell, nem lehet joga, örül,
hogy megél. S ha munka nincs, neki
nem jut segély. Ha megöregszik, várja
az öregotthon,  hol a temető csak a cél.
Hamva se marad, majd szétszórják vízzel,
kevés a hely, és az utód híján a pénzzel.

És különben is, a temető messze, oda
ki kellene járni. Egy gonddal kevesebb,
jobb lesz  emlékekbe zárni, néha gondolni rá.
(az agy meg szelektív, így ez sem tarthat soká)
A sok megfáradt, öreg, a családban csak teher.
Egymást figyelik a „halálsoron”, ki mikor megy el.
közben az idő szép lassan eloson, jövőtlen napokkal
múltba nézőn. Néha - néha még eljön a gyermek,
vagy benéz egy - egy unoka, de csak percekre,
mert egyiknek sincs már, mit elmondania.

Az idő nem áll meg, peregnek a percek.
Tél késik, feketék a kertek, nincs hó,
az ember mégis fázik, kívül, belül reszket.
Pár nap a karácsony, itt van a Gyermek!
Megszületik a fény, az Isten Gyermek él!
Nyisd ki a lelked, szeress, higgy, és remélj!
Ajándékot ne pénzben mérj, mi megvehető,
értéktelen, felejthető! Tedd meg, ami még tehető!

Sverige 2014 dec. 22

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.