Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Ennyi volt?

 


Langy eső halkan csapódik
bádogtetőre odafent.
Sűrű, puha, lila csend,
földillat terjeng idelent.
Idelent és odafent közt
a semmi partján valahol
megkérgesedett énem
egyre mélyebbre bevackol.

Jó volna menni, menni,
lelkesedni, célt találni,
jövőnek tért álmodni,
érezni, hogy hasít a szél,
és hinni, hogy távoli még..

Minden névsorolvasáson
hiányzik egy-egy barát,
egyszer csak a célkeresztben
egyes-egyedül állok,
kiittam az élet borát.

Ennyi volt hát?
Mit annyi hévvel,
oly sok évvel,
szenvedéllyel,
űztünk, hajtottunk
erőt nem kímélve?
Ennyi volt.
Hát vége?

Nem! Én nem tudok
így megpihenni!
Nem tudok napra-nap
semmivé lenni,
felszívódni, mint
hajnali pára,
beleivódni
az éjszakába.

Langy eső halkan csapódik
bádogtetőre odakint.
Sűrű, puha, lila csend,
földillat terjeng idebent.
Idebent és odakint közt
a semmi partján valahol,
megkérgesedett énem
egyre mélyebbre bevackol.

 

2008