Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Epilógus

EPILÓGUS

ELVÉGEZTETETT…

 

Holnap lesz két hete, egy péntek estén, egy ember az út végére ért.  Nem bírta tovább.  Megállt a szív, elfogyott a kimért dobbanás.
Egy tucat doktor küzdött az életéért. Újraindították a lüktetést,de a kényszernek a megfáradt test már nem engedelmeskedett. Kevéske, néhány órai próbálkozás után, végérvényesen megcsendesedett.
Fehérhajú, törékeny kismadárka teste feladta a harcot. Saját elhatározásból, már hetek óta készült az akcióra. Úgy érezte, méltatlan élet, amit él, vergődés, eredménytelen harc a bénaságra ítélt test visszatérése az élők közé. Szándékosan nem ivott, sokszor napokig, hogy legyen vége már. Nem evett, éhezett a test, és a lélek is elkívánkozott.
Sikerült neki. Három súlyos sztrok után, megpihent a test, elszállt a lélek.
Hűtlenek lettek hozzám a szavak. Nem tudok róla beszélni. Még nem. Még csak próbálom életben tartani bennem. Hallom a hangját, a nevetését, az életigenlését, a legnagyobb bajban is megmaradó bizalmát önmagában, a világban. Nyitottságát a szépre, amit lelki szemeivel látott. Soha nem cserélte fel a zokniját. Érezte a színek rezgéseit, és látta a homlokával, - ő mondta így- az ég színváltozásait, a felhők hamvas,habos vonulását, a piros tüzét, és a sárga békés megnyugvását.
Szerettem az emberségét, a hűségét, a családcentrikusságát. Csodáltam a teherbírását, éles eszét, logikáját, észt a képességet, amivel rengeteg dolgot tudott észben tartani, és előhívni ha szükség volt rá. Sok embernek segített. Nekem is. Jó barát és kiváló munkaerő volt. Békére csendre, megbecsülésre  vágyott.
Könyvet írok róla. Lassan haladtunk, mert mindent fel kellett olvasni neki, és a jóváhagyásával léphettem csak tovább. Túl a felén érte az első agyvérzés. Abból még majdnem teljesen felépült. Az érdeklődése azonban megrekedt,” már mindegy mit írsz,- mondta,- én már nem tudom  kezembe venni azt a könyvet.”
Valahogy nem hittem el, hogy elfáradt. Vártam, hogy szóvá tegye: „no, hogy állsz? Aztán szépet hazudj rólam”
Az élete alkonyán még megtalálta a hozzá hasonló, nem látó társat. Boldog volt vele, szerette Juditkáját. Lehetett is, Judit asszony nagyszerű ember, és jó társa volt, utolsó percig. Minden tiszteletem az övék.
Remélem, hamarosan be tudom fejezni a róla készülő életregényt, és hiszem, hogy odaátról elolvassa.
Kedves barátom, nyugodj békében. Hiányozni fogsz nekünk.
Kérek mindenkit, aki olvas engem, és a történeteimet, ha tud tanácsot, segítséget, vagy javaslatot adni, névtelenül is, írjon, szóljon, mondja el. Hátha segítséget jelent a gyermekének, hogy talpra állhasson.


                                  
                               

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.