Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


És akkor mi van?

 

És akkor mi van?

Jön tavasz, itt a május.
Munkás-nagyünnep
szegfűs, tulipános.
Megfogadtam,
többé nem politizálok!
Olvasni egy újsághoz járok.
Spórolok vele
napi két feketét.
Sok gyűlölködő beszéd
marja a gyomrom, szerteszét,
Nem kell fekete csersava.
A nép java, s annak szava
teszi magáét
Sír, ordít, és átkoz,
no és mindig másért,
idegen szaváért.
Mocskolva  ami van.

Nem politizálok!
Megállom hangtalan.
Nincs már bennem vágy,
hogy szóvá tegyem,
ami nem úgy van,
amint beszélik.

Nem vagyok többé zászló,
ki úgy lobog, merről
erősebb a szél.
Vagyok az igazságokért
csendben, de nem vakon.
Tudom, ha kell majd,
ikszem hova rakom.

Elszállt a lázadó idő.
Kezemben fogytán az erő.
Birokra nem megyek
sem szóban, sem tettben,
elvekért senkivel.
Lettem, mint fáradt öreg fa.
idők tanúja, mély gyökerekkel,
ott, hova hullatták magom.

Maradok még egy kicsit,
aztán csendben itt hagyom
- e hálátlan világot,
mint május hava.
Csak egy gondolat gyötör:
A megmaradottaknak
 lesz-e  még  haza?

És ha nem?
Ki figyel oda?
2012-4-24