Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Esély



Mennek a napok.
Homokórán
peregnek  percek,
fut  az idő
bár nem ereszted.

Múltunk merevül,
nem változik.
Jövőnk  ködben ül,
várakozik
türelmetlenül.

Napjaimban fény
- ami éltet-
éjemben álom,
- ha  érted-
szóban a dallam,

fényben  a  szín,
a ragyogás,
- bennem az élet-
a lényed.
Nem egy állomás,

út vége vagy.
Otthon kapuja.
Fényes, meleg,
védő, és puha,
hol  lenni jó.

Otthon vagyok.
Hazavárlak.
Adunk egy esélyt
a mának,
ami ránk virrad?

2012-1-5