Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Esik


 
Esik valami fehérség,
nem tudom, mi lehet,
csak azt ,
hogy puha és hideg.
Mindent lefed,
  betakar.
Alatta alszik
a sok száraz avar.
Olyan lett a kert,
mintha, száz kis manó,
párnacsatát vívna,
miközben hull a hó.
Néha meglebben a szél,
egy gondolat útra-kél.
Feléd, száll.
Messze vagy.
Elér -e hozzád,
egy hófehér gondolat?
s ha elér, érzed -e,
mennyire hiányzol?
Zúg a szél.
Hiányzol ,hiányzol, hiányzol!

**
A fehérségben kopjafák között,
a hágón, libben egy szalag.
A neveddel, s a nevemmel.
2010-12-3