Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fekete madár

Kép

gallery.site.hu/d/1562928-2/Mate_Peter_-_Elmegyek.mp3

Megszülettem, optimistán,
mint minden kisgyerek.
A világot paradicsomnak
hittem, hol minden meglehet.
Vidáman jártam.
Mosoly nem hagyott el,
csak a jót láttam.
Mindig arra vágytam,
hogy a szeretet, majd
átöleli az emberek
lelkét,gonoszság
nem építheti meg
bennük a fészkét.
Utamat jártam
boldogság kék madarára vártan,
észrevétlen akaszkodott
rám a Bánat. Nehéz teher lett,
belegörnyedt  hátam,
szemem sugarát tükrömben
nem találtam. Sokáig
cipeltem, de a küszöbön
letettem, becsukva ajtót,
mindent feledtem.
Az árnyék makacs volt, nem
maradt hátra, álnokul
osont utánam a házba.
Lelkemre ült, Fekete madár!
Huj! Huj! Hajtanám.
Nem hagy magamra.
Míg gondolatom körbe-körbe jár
húsomba marva vérem szívja. 

Időm lassan  lejár. 
Fekete madár!
Fekete madár!

2009.07.22.