Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

 

Fétis

 - Te Piri, nem akarsz egy szép fekete bársonyruhát venni tőlem? Kérdezte  tőle a vöröshajú Fanni az öltözőben. Igazi Párizsi modell, tavaly ősszel hoztam, mikor hazajöttem, de nekem betett a szülés, nem jön rám, és pont a te méreted. Igaz, magasabb vagy, de most nem is divat a hosszú, nézd meg, szerintem pont rád való.
-Mennyibe kerül, kérdezte Piri, vágyakozva simogatva a bársony  puhaságát.- -Százhúsz euró.
-Köszönöm most nem, tette le fájó szívvel Piri a gyönyörű darabot.
-Nem muszáj egyszerre kifizetned, háromszori részlet is jó lesz, tudod, nekem belemenne a törlesztésbe, sok a hitelem, azt meg nem éreznéd meg annyira.
- Na jó, így elmegy, mondta megadóan Piri, és csak úgy fehérneműben félpucéron maga elé tette a ruhát, kicsit illegett is benne, látta mennyire szépen mutatna szőke hajához, fehér bőréhez. Már elképzelte a színházban, ahogy megnézik, és boldogan rakta táskájában a hirtelen szerzett kincset.

Alig várta, hogy hazaérjen, dobálta le magáról a ruhát, és belebújt a szerzeménybe, hogy  részletesen meggusztálja nem kell-e valamit alakítani rajta?
- Hát igen, a derékvonalon  szűkíteni kell, állapította meg jólesően, mert neki vékonyabb dereka volt néhány centivel. Gyorsan be is fércelte a szűkíteni kívánt részeket, ez nem okozott neki gondot, hiszen varrást-szabást tanult, és azzal, hogy nem dolgozott benne, a saját ruháit mindig meg tudta varrni, sőt a barátnői cuccait is alakítgatta, azzal is keresett némi pénzt, és sokkal könnyebben vásárolt a turkálókból is, mert a kisebb beavatkozásokkal könnyűszerrel magára igazította a ruhákat, néha igen jó cuccokat tudott kifogni ily módon Mindig jól öltözött volt..

Igyekezett a varrással, mert hatra várta Dezsőt, mozijegyük volt. Dezső mostanában mindennap jött, a kapcsolat a csúcson járt, féléve tartott már, és igen-igen megviselte őket testileg lelkileg. Gondolkodott is rajta, hogy jó lenne révbejuttatni a dolgokat, mielőtt Dezső megszokja, hogy így sokkal kényelmesebb, és eszébe se jut a törvényesítés. Mivel harmincadik évébe lépett, igencsak foglalkoztatta a gyerekszülés témája, de ahhoz az ő tézise szerint elengedhetetlen a házasság. Oda pedig el kell jutni, mert a mai férfiak nehezen adják be a derekukat, valahogy egyik se akar igazán tartósan felelősséget felvállalni.

Alighogy végzett a szűkítéssel, Dezső máris csengetett, még megnyomta a kapunyitót, és máris rohant öltözni, mire Dezső felballagott a harmadikra már a sminkje is majdnem kész volt, még egy szusszantásnyi parfüm, és kész is. Most taktikázott egy kicsit, nem adott időt Dezsőnek, kézben a kabát a táska, ahogy belépett, máris indulásra készen várta.

A film szép volt, igazi szerelmes film, a Filmmúzeumban nézték meg az „Elfújta a szel”–et, szívhez szóló szép  történet volt. Mozi után beültek még egy kicsit egy cukrászdába, beszélgettek, azután Dezső hazakísérte, de a kapuban mondta neki, hogy most pihenni akar, ne jöjjön fel, majd legközelebb.

Dezső durci volt, de mindenképp kitartott elhatározása mellett. Ritkította a szexet mostanában, hogy ébren tartsa az érdeklődését, ezzel is sürgetve az esküvő elhatározását. Az eljegyzés már megtörtént, de amikor rákérdezett, mikorra kellene tenni az esküvőt, mindig hárította a dolgot, hogy ráérünk még, nagyon jó ez most így, élvezzük ki, semmi kötöttség, tök megfelel mindkettőnknek. Meg hasonlók. Mondta is neki ilyenkor, látod szívem, ha házasok leszünk, nem lesznek ilyen korlátok, mindennap együtt fekszünk, és nem lesz okod morgolódásra.

A bársonyruhát az operaházi estére szánta. Gyönyörű elegáns darab volt, mély dekoltázzsal, hosszú újjal, derékban simulva, alul bővülően, nem nagyestélyi, de mégis igazi alkalmi ruha. Diszkrét szép ékszere is volt hozzá.

És eljött a nagy nap is. Szép frizurát csinált magának, az arcát pakolással varázsolta üdévé, és a csúcs a ruha volt. Dezső kocsival jött érte, könnyű kabátja takarta a ruhát, mikor beült Dezső mellé, azonnal észrevette a férfi, hogy sugárzik.

- Olyan szép vagy ma Kedves! Mondta neki egy puszi kíséretében.
- Neked vagyok az, válaszolta mosolyogva.

A színház előterében, amíg Dezső a kabátokat vitte a ruhatárba, kicsit csak úgy kézzel, igazított a haján, aztán egy -két finom mozdulattal, mintha bemutatón lenne , mintegy körbe mutatta magát.  

Jólesőn nyugtázta a rátapadó pillantásokat. A tükörből látta, hogy Dezső is bámulja, ahogy jön felé a ruhatárból.

A ruha nagy sikert aratott Dezsőnél, büszke volt rá, látta érezte, hogy tetszik neki a szépsége, és az, hogy mindez a szépség hozzá tartozik. Előadás alatt is látta a szeme sarkából, hogy gyakran rápillant, és ott felejti a szemét.

Este, mikor hazamentek, Dezső maradt, másnap vasárnap volt, nem kellett korán kelni . Ahogy becsukódott az ajtó, Dezső kulcsra zárta, és elkezdte csókolni. Egyre vadabb lett ez a játék, már a szobába csókolták egymást, és zuhantak ágyra, amikor elkezdett vetkőzni. Dezső megfogta a kezét,ingatta a fejét, jelezve, hogy ne!

- Hagyd, most így jó, maradj, súgta neki, és simogatta ahol érte.

Piri egyik pillanatban döbbenve vette észre, hogy nem a testét, hanem a ruhát simogatja, és szinte feloldódik a simogatás élvezetében. Egy pillanat alatt lelohadt, és jéggé fagyott benne minden. Mi a fene van ezzel az emberrel? Nem én gerjesztettem benne  a vágyat hanem a ruha? A bársonyt simogatja, és közben suttogja,  „ah, ez finom, de jó, Istenem micsoda jó, milyen puha vagy, milyen csodás.”

Ismeretségük alatt ilyen szeretkezésük még nem volt, Dezső tényleg el volt varázsolva, de a keserű valóság az, hogy nem tőle, hanem a bársony ruhájától.

Az ágyjelent után úgy rántotta le a drága holmit, mint egy rongyot, és dühében a földre lökte. Mire a fürdőből bejött Dezső már mélyen szuszogott. Most nem volt kedve a melegébe bújni, nem kereste, mint máskor a gödröcskét a karja és a válla között, hogy odabújjon, és ölébe dugja  a fenekét, hanem dühében kihátrált az ágy széléig, ameddig engedte az amúgy nem nagyon széles ágy. Sehogy se tudott elaludni. Azon gondolkodott, mi a fene ütött a férfiba?

Reggel Dezső kelt előbb, kedveskedve ágyba hozta a kávét, és úgy ébresztette, mint eddig soha. Ahogy a fotelra pillantott, megdöbbenve látta, hogy a bársonyruha teljes szépségében ott pompázott kisimítva kiterítve a fotelon.

Az eset után elrakta a szekrény legmélyére a bársony ruhát, és igyekezett el is felejteni.

Két hónap múlva mégis összeházasodtak, a bársonyruháról nem esett szó, de neki örök tüske maradt, megkérdezni azonban röstellte mindvégig. El sem mesélte senkinek soha.
Az élet ment tovább, aztán egyszer kaptak egy meghívőt az operabálra, ami nem kis esemény volt. Nagy izgalommal dúlta fel a szekrényt, és rájött, hogy nincs egy rongy, amit oda felvehetne,venni kell egy ruhát.
Másnap Dezső nagy titokzatossággal hívta be a szobába, mikor munkából hazaért.
- Hunyd be a szemet és add a kezed. De ne less, tilos. Meglepetés! Mondta neki.
Megfogta a kezét, bevezette a szobába,  „szabad” mondta.
Kinyitotta a szemét, és az ágyon, kiterítve egy csodaszép zöld bársonyruha díszelgett.

A megdöbbenéstől nem jutott szóhoz. Nem örült, megdöbbent.
Az operabálon tetszést aratott a ruhája, aztán otthon újra játszódott a régi fekete -bársonyruhás szeretkezésük, és ettől a perctől gyűlölte a bársonyruhát.

Az í-re a pontot az tette fel, hogy egyszer elmentek táncolni, sok idő telt el a régi eset óta, már megvolt a gyerek is. A bársony ruhák azóta is a szekrény mélyén aludták boldogtalan álmaikat. Piri a korának és a divatnak megfelelően  volt öltözve  az összejövetelen. Az egyik szünetben elment a mosdóba, hogy sminkjén igazítson. Mire visszajött, már szólt a zene, tánc volt. A szemével Dezsőt kereste. Meg is lelte. A terem egyik félreeső zugában táncolt egy lánnyal, akinek átszellemült arccal simogatta a hátát. Piri rámeredt a látványra, a lányon apró kövekkel ékesített fehér bársony felső, és fekete nadrágszoknya volt.

Elsírta magát, és odament. Megfogta Dezső kezét, és közölte vele, nem érzi jól magát, haza szeretne menni.
Dezső szó nélkül ment vele. Ahogy beléptek a lakásba, egyenesen a ruhásszekrényhez lépett, előkapta a két bársonyruhát belegyömöszölte a kandallóba, és meggyújtotta. Dezső ordítva rohant oda.

-Neee!  Neee! Kiabálta.
De a finom anyag már lángra kapott, és visszavonhatatlanul az enyészetté lett...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

fetis

(Isti, 2012.06.18 17:43)