Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fogyó percek

 


Szoba, lámpafény,
félhomályban a gép előtt.
Percek peregnek filmmé válva.
Elúszott a vasárnap délelőtt.
Lassan este van, hullnak az órák,
már csak két nap,
negyvennyolc óra,
és útra kélsz.

Annyival kevesebb van hátra
míg örülhetek Neked.

Pókhálóból font függőhídon
egyensúlyozom, a másik partra.
Szeretetedbe kapaszkodom,
ha mindkettő szakadna,
zuhannék, az idők végtelenéig,
míg karod újra el nem kapna.

2012-3-11