Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fordított piramis

 

Dobozolok.
Lepereg a homok,
évek, havak, napok
mennek a dobozba,

ha megtelik, rakom
bele kupacomba.
Piramist építek,
fejtetőre állva,

fent minél szélesebb,
lent, vékony a lába,
véget ér a játék
végén földbe állva.

Mindenik dobozban
benn a maga álma,
az is, ami megélt
vagy amit elvetélt.

A homokpergések
mára felgyorsultak,
elmúló napjaim
oly sebesen futnak.

Alig virrad Hajnal,
már ott kísért Este.
Éjszaka se hosszú,
nem pihen a test se.

Elszöktek a fények,
halkabbak a hangok,
megnyúlnak az árnyak,
magamra maradok.

Dobozolok.
Az idei is megtelt.
Teszem a többihez.
Ez az év is elment.

Lesz majd következő?
Kapok még egy dobozt?
És ha igen, akkor
abba mit pakolok?

Lesznek e még dalok?
Lesz még boldog sóhaj?
vagy csak annyi marad,
óh! Istenem! Óh! Jaj!

Házam, hazám áll még?

Egünkről az árnyék
eltűnik e végre?
Vagy csak fájó sóhaj
száll a magas égbe?


Svédország, 2014.12.30.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.