Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok a délutánban

 

Múlnak a percek
szeptemberi délutánban,
koppannak, mint homokszemek,
vihar indul az éjszakában.
Szürke az ég, talán gyászol,
néha könnye is pereg,
nem érződik még a bánat
egy haza sírgödre  felett.
Halódó hont sirat az ég?
Vagy csak hűti futó  lázam
a sötétedő éjszakában.
Erdőben osonó árnyak,
lopakodik a halál,
mit a biblia megjósolt
a végveszély itt van már.
Hol békében autók jártak
most sötét sereg araszol,
honi  polgár még nem tudja
sírját ássák  valahol.
Migránsok meg egyre jönnek,
felénk nyitva a határ.
Etetünk százezer embert, aki
nálunk idegen, szegényeink
köztünk élnek, és koldulnak, éhesen.
Kinél landol a lopott dollár,
az senkit se érdekel.
Embercsempész oson éjben
kocsijában  a halál,
zsebében  a dollár kuncog,
„hideg börtöncella vár!”
Matrac ára most nem a kéj
a dollár meg csendben  lapul
két tenyér közt csak cserél.
Nem tudja a szobáztató
hazáját most adja el,
nincs lelkiismerete
mekkora bűnt követ el?
Gyermeke lesz majd hontalan,
s az így keresett pénzeken
nem váltja meg az életét,
mert a bűn, csak bűnt terem.
Ki idejöttél hívatlanul,
nem kértél csak követelsz,
Jogot formálsz olyan sorshoz
miért semmit sem teszel.
Letarolod azt a termést
amit nem  vetettél el.
Mit gondolsz a te Istened
majd megbocsájtja odafent?
Múlnak a percek
szeptemberi délutánban,
koppannak, mint homokszemek,
vihar indul az éjszakában.
Szürke az ég, talán gyászol,
néha könnye is pereg,
nem érződik még a bánat
egy haza sírgödre  felett.
2015. 09.05.