Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok reggeli fényben



Mint lassan sülő kalács illata
- ami titkon ellepi a házat-
meghozva, a meghitt hangulatot,
úgy töltesz ki lassan, minden zugot.

Puhává varázsolod a sötétet,
meleggé, az éjszakai félszet,
színt adtál szürke, egyhangú napnak,
elérhető célt, múló alkonyatnak.

Csengettyű hang, karácsony ünnepén,
fáradt arcon, életadó remény.
Támasz a bajban, társam örömben,
s én nem tudom, mivel köszönjem?

Elbújnék, a szád szegletén titkon,
minden éledő, kedves mosolyban,
íz  étkedben, fény konyhazugodban,
fürdővízben simogató lágyság,

ablakodban, ébresztő sugárág,
palettádon szín, szemedben fények,
csendedben a hang, lehetnék Néked.
Tudnék hallgatni is, de csak ha kéred.

Asztalon virág, tányérban étek,
támaszték úton, ha nehéz lépted.
De lennék levegő, láthatatlan,
oszló köd, többé megfoghatatlan,

kezedből könnyen kihúzott szálka,
melynek a helye sohasem fájna.
Sosem volt , elmúlt gondolatod
lennék, ha egyszer Te,  azt akarod.

2011-12-11