Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

Gyémántlakodalom.

Csak ül a két öreg,

ezernyi ránccal

nem  gondolnak már

a régi románccal.

Csak ülnek a nagy csendben

hallgatnak,napra nap,

mert a szó belőlük

örökre kiapadt.

 

Kimondtak már mindent,

s ha nem történik semmi,

nincsen mit mondani,

elkezdik a csendet,

-s egymást- lassan

meggyűlölni.

S ha mégis szólni kéne,

veszekedve teszik,

hiszen az is beszéd,

kicsit kizökkentik

a múló csúf időt,

mint rücskös varangyot,

és egymásba szúrnak

éles szóval nagyot.

 

Ülnek egymás mellett,

a múlton merengve,

nem is tudják hány év,

mikor keltek egybe?

Nem is két személy már

szinte eggyé váltak,

nem kettő részese e

társas magánynak.

 

Csak ülnek a csendben,

egyként ünnepelnek.

 

2008.10.21.