Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyűlölöm a politikát!

 Gyűlölöm a politikát!

Eljött az ősz, az első dér
pirosra csípte a fákat,
lázat hozott, és fűtött
szobákat, meg  téli
mélabút. Beszorul
lassan ember, állat,
a csend, a korai sötét
az úr. Menekülnék
szavak zenéje mellé,
de nem szólnak régi dalok,
keserűn sír a lant, arról
hogy meghalunk.
Mert halódik a lélek,
nincs béke. Hulló
őszi levelek alatt,
mint lefojtott, penészes
megromlott befőtt,
olyanná lett - e szép haza,
nincs se íze, se illata,
nincs hangja, nincs dallama.
Ember lett ember farkasa.
Megosztott testvért és barátot,
elvett szomszédot, társat
apát, és fiút kiátkoz
a politika. Nem értünk
dolgozik, és fárad,
bosszúért liheg,
vicsorogva mutatja
foga fehérjét, nem
egy van mindenkiért,
mind a hatalomért.

Eljött arany-ősz, itt a tél,
szegények fázós tele,
üres a kamra, kuncog
a forint, röhög a dollár,
dörzsöli markát a bankár,
tehetsz bármit,
vesztes te maradsz.
Igaz szónak gyenge
a hangja,  üvölt
a vétkes, magát mosva .
Nyöszörög a megvezetett,
s mint szóról az ékezetet,
felejti bűnét a hazugnak.

Halálraítélt nemzet keresztjét
ácsolják. Gyűlölöm a politikát! 
2011.11.11