Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


  

Havas reggel

Pár órát alszom éjjelente..
Álomra kevés, másra sok.
Álmodni ébren is lehet.
Én ébren álmodó vagyok,
az éjszakák nehezek,
olyankor mindig
inkább az ég felé megyek,
némi munícióért,
hogy a köznapok,
ne legyenek olyan nehezek.
Hogy tudjak nevetve sírni,
legyen a tollamban gondolat,
tudjak valamit írni,
és maradjon barát,
akihez szólni lehet,
mert a napok
másként elviselhetetlenek.

A sors rejtély, ne kutasd.
Mindig a ma a biztosabb,
 a múlt már változtathatatlan,
a jövő meg mindig tartogat
olyan  titkokat,
ami a terveidbe gátat rak,
lezár, vagy kinyit kapukat,
ahova bemenni nem is akartál,
mégis ott rekeszt
amit nem szeretsz.

Nem tudom feldolgozni a bánatom,
hogy ennyi évvel a hátamon,
még mindig csalódom önmagamban,
mert elhiszem, hogy úgy van,
ahogy  én látni akartam,
miközben, nem fehér az,
amit annak néztem,
csak a bennem levő örök éjben
a színek bevakultak
 
Azon a téli reggelen
boldoggá tettél.
Ablakomon benevettél,
mint pajkos napsugár,
színt adtál  havas reggelemnek.
Azóta, ha ezt látom,
felelevenednek bennem a szavak.
Erőt ad most is a napnak,
ha a gondok rám-szakadnak.
Hallom a hangod, túl mindenen,
és olyan, mintha itt lennél velem.

Az élet meg, mint a gombolyag
 - mit az idő lebont-
a vége felé gyorsabban szalad.
És eljön majd a nap
mikor véget ér.

Üresen. Nélküled.
2010-11-27