Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hazafelé



Emlékeimben vájkálok
tabula rasat csinálok,
hulljon az oda nem illő
mint őszi levél fagy után,
nem tagadom meg a szépet
de vágyom a tiszta után.
Fakuljon az, ami éget
piszkolódott, elnyűtt képet,
nem őrizgetek ezután.

Perceimből nem pazarlok
fájó sebet nem szaggatok,
kinyitok minden ablakot
friss levegő úgy járja át,
lelkem minden rejtett zugát
mint tavaszi erdőt a szél,
ha hideg északról elér.
Ébredjen, tisztuljon lelkem,,
minden régit elfelejtsen.

Nekem mért utat bejártam
szépet boldogat is láttam,
tudtam szenvedőt, eleget
voltam hegynek, lejtnek menet.
A keveset, mi vár még rám
csendben, békében akarnám,
megtisztulva minden vágytól
búcsúzi el a világtól,
indulni hozzád, Istenem!

Kérlek, fogd meg fáradt kezem,
mutasd az utat énnekem !
2010-5-28