Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hazatérő

  

JL "Hazatérő" című. képéhez.

Messziről jött.
Rajta ül út pora.
Nem a világ vándora,
csak elszaladt gyermek.
Magát megváltani készült.
Megőszült, fáradt ember lett.
Új hazát nem keresett.
A régibe vágyott,
gyerekkori álmok
húzták, kötötték.
Megtanulta a leckét.

Fészket rakott, mint fecskék,
kik délre szállnak
ha vége a nyárnak,
de tavasszal újra meg újra,
mégis idejárnak,
elhagyott fészkükbe vágynak.
Valami láthatatlan szállal,
ízzel, szaggal, mindig rátalálnak.
S, bár ősszel útra kelnek,
 miéink, nékünk énekelnek.

Szívét hazahúzza a föld,
melyből vétetett.
A dalt, mit megtanult,
hallhatjuk, nékünk énekel,
bár újra visszaszáll,
mint költöző madár.
Léleklámpása mutatja az utat,
várja a régi ház, az éjben
ablak- lámpája hívogat.

2013-02-22