Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Helyzetjelentés II.


Reggelente, ha az álom
laza homálya  oszladoz,
érzem a fájdalmat magamban,
ebből tudom, még itt vagyok
a mezsgye földi oldalán,
tehát még  élek, még vagyok.
Lelkemben nincs nyoma ősznek,
ott, még mindig izzik a nyár,
hangom csilingelő ének,
csak a test, mi nem bírja már.
Időm szépen lassan lejár,
kezem lassul, hajam fehér,
sok a törtanyag, ha számon
mosoly fakad,  nem az régi,
vérbeli, ragyogó,  kevély.
Járáshoz segédeszköz társul,
szabadságom behatárolt,
ha fájón is botorkálok,
de az út, hol járok,  enyém.
Gondolat nem ismer határt,
száguldhat ég, és föld között,
ébredéskor  hálám égig száll
hozzád, fodros felhők fölött,
jó Uram.
Köszönöm, hogy még élhetek!
Érzem, hogy a Nap rám ragyog,
lelkemben a fény még árad,
és ha a percek  fájnak is,
örömet adnak a mának
fel- felcsendülő dallamok.
Amíg a lélek énekel
és szívből születik a dal,
Te az égből rám tekintesz,
nem érhet engem semmi baj.

Ha letelik a szolgálat,
végső honomba hazahívsz,
akkor is légy velem Uram,
hogy biztos legyen az a cím.

Budapest 2015. március

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.