Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hivatlanul


Hívatlanul, de megjött az Ősz,
ablakomon szürke köd időz.,
hosszú éjek borúnak a tájra,
készül a lét  lassú elmúlásra

Nem-vártan jött, csak úgy megjelent,
festéket borított a tájra,
színesedni kezdett tőle, Nyár
minden reményevesztett álma.

Sárgán aranyló szép színébe
belepirultak a   gesztenyék,
barnába sóhajtották magukat,
égig érő, sudár jegenyék.

Kéklő bogyókkal hív rigókat
a kúszó vadszőlő, szerteszét,
kertek alatt,  a bozótosban ,
hallani sünök  halk neszét.

Narancsba álmodik madárbirs,
kert sarkában szerényen állva,
vörösen izzik az öreg meggy,
földig hajló, lombkoronája.

Szent Mihály lován megérkezett,
ezüst fátylat borított elé
a langy szeptemberi éjszaka,
rivaldafénnyel köszöntötte,
az égbolt ezernyi csillaga.

2011-9-25